A gepidák kora tárul fel a Szolnoki Galéria kiállításában

– A kecskeméti Cifrapalota után immár Szolnokon is megtekinthetik a gepidákhoz kötődő leletek érdekességeit a látogatók. Az arcrekonstrukciók révén élővé váltak a leletek, belenézhetünk a hajdan élt emberek arcába, megismerhetjük őket életszerű formában – kezdte megnyitóbeszédét a szolnoki Damjanich János Múzeum igazgatója. Dr. Horváth László mondandójában kiemelte, komoly munka eredménye a Szolnoki Galéria izgalmas tárlata, melynek életre hívásán, és az ismeretanyag hiteles bemutatásán számos neves szakértő dolgozott.

Az esemény vendége volt dr. Rácz Zsófia, az ELTE BTK Népvándorlás kori és Középkori Régészeti Tanszékének egyetemi docense, aki a gepidák kutatásának részleteit és személyes tapasztalatait osztotta meg hallgatóságával. A szakértő megjegyezte, a gepidák koráról még a kilencvenes évek második felében is csak kevés publikáció szólt, ezért meglehetősen nehéz volt pontos képet adni róluk.

– Meghatározó élmény volt számomra, amikor 2013-ban részt vehettem egy észak-lengyelországi temető ásatásán. Ezen a területen a különböző keleti germán népcsoportoknak, így a gótoknak és a gepidáknak az őshazáját sejtjük. Hazánkban a nagyberuházásoknak köszönhetően, Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar, Csongrád és Bács-Kiskun megyében kerülnek elő szenzációszámba menő lelőhelyek, melyek komoly meglepetéseket rejtenek – mutatott rá a szakértő.

Szűkebb környezetünkben elsősorban Rákóczifalva, Tiszagyenda és Tiszapüspöki azok a települések, ahol jelentős gepida leletek láttak napvilágot. A keleti germán nyelvet beszélő gepidák népe a velük rokon gótok szomszédságában alakult ki a Visztula torkolatvidékén. Első hiteles írott említésük Kr. u. 291-ből származik. A hun uralom idején a Kárpát-medencében éltek, Attila nagyobb hadjárataiban segédnépként vettek részt.

Azzal, hogy egyre inkább megismerjük a gepida korszakot, sorra dőltek meg olyan dolgok, amelyeket korábban biztosnak gondoltunk. Az egyik eredetük kérdése, a másik fixként kezelt „tabu” pedig a szilágysomlói kincs gepida volta

– hívta fel a figyelmet dr. Rácz Zsófia.

Mint mondta, a leghíresebb Kárpát-medencei, számos aranytárgyat tartalmazó kincslelettel mindenütt úgy találkozhatunk, hogy az a gepida királyokhoz köthető. Miután azonban ez az elmélet olyan településtörténeti érvekre hivatkozott, amelyeket nem tudunk bizonyítani – tehát nem tudjuk meghatározni a korai Kárpát-medencei településterületüket – ezért ezt sem tudjuk biztosan állítani.

A szemünk előtt születnek új információk, amelyeket például a tiszapüspöki és a tiszaugi lelőhelyek adnak. Ezek bemutatásának csúcspontja ez a mostani kiállítás

– összegezte mondandóját a szakértő.

Az Átkelők a túlvilágra – Két gepida temető a Közép-Tisza mentén című tárlatot végigjárva egyebek mellett azt is megtudhatjuk, hogy a tiszapüspöki temetőből származik az első hitelesen feltárt gepida kori íj. Íjak használatát korábban is feltételezték a kutatók, mivel nyílhegyek számos Tisza-vidéki sírból előkerültek már. Azonban, vagy az íj mellékelése nem terjedt el, vagy azokat nem mindig látták el olyan, általában agancsból készült merevítőlemezekkel, amelyek a földbe helyezés után kiállták volna az évszázadok próbáját.

Váratlanul bukkantak rá a sírokra

A Szolnoki Galéria tablóit pásztázva a környékbeli temetkezési hely felfedezéséről is érdekes részleteket olvashatunk. A Damjanich János Múzeum 2015 áprilisában próbafeltárást végzett a Tiszapüspöki-Fehér-tó-part lelőhelyen, egy gabonafeldolgozó üzem építését megelőzően. A területen korábban a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ végzett régészeti terepbejárást és geofizikai felmérést. Ennek eredményeként egy szórványos szarmata telep széle rajzolódott ki, amelyet a próbaásatás igazolt is. Ugyanekkor, mintegy meglepetésszerűen két rabolatlan gepida sírra is bukkantak, amelyek a geofizikai felmérések során nem voltak láthatók. A beruházással érintett közel 70 hektáros területen végül három régészeti területet jelöltek ki feltárásra. A szolnoki múzeum régészei 2015 nyarán végezték el a temető teljes feltárását F. Kovács Péter régész vezetésével.