Csak egy szolnoki gyalogos-aluljárón sétálhatunk keresztül napjainkban

Kezdjük a város közepén felépített gyalogos-aluljáró történeténél! Abban a szerencsés helyzetben vagyok (már ha lehet szerencsének nevezni a sok évtizedet), hogy én még többször átmentem ezen a létesítményen. Sőt, egyszer csoportvezetőmmel is, aki ironikusan megjegyezte: „Gyerekek! Milyen jó, hogy van a városban ilyen aluljáró, egyből valami fejlett nyugati országban érzem magam!”.

Arra célzott, hogy a nagyvárosokban a forgalom növekedése miatt a kereszteződésekben a gyalogosok a föld alatti átkeléssel biztonságosabban jutottak át az úttest másik oldalára.

Az aluljáró története szoros összefüggésben van a 4-es főúttal. Talán még sokan emlékeznek arra, hogy a fővárosból az egykori szovjet határállomás, Záhony felé kanyargó útvonal Szolnoknál haladt át a Tiszán. Ráadásul a városon is, ami a gépkocsik számának növekedésével egyre rosszabb állapotokat idézett elő. Ezen a helyzeten próbáltak úgy segíteni, hogy kiegyenesítették a főút városon átvezető szakaszát, ami azonban azzal a hátránnyal járt, hogy jó néhány régi épületet lebontottak.

A legforgalmasabb helyen, az egykori Ságvári és Beloiannisz út kereszteződésben pedig még a gyalogosforgalmat is a föld alá terelték. Azt nem sikerült kideríteni, kinek az ötlete volt a szolnoki aluljáró, de mindenesetre a főút rekonstrukciója elkészült 1974 végére.

A nagy sietségbe az is közrejátszhatott, hogy Szolnok 1975-ben ünnepelte alapításának kilencszázadik évfordulóját. 1974. december 1-én ünnepélyes keretek között adták át a 4-es főút átalakított városi szakaszát és az elkészült aluljárót. 

A befejezett munka jelentőségét mutatja, hogy az átadási ceremónián részt vett Kiss Dezső közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes. Az elkészült aluljáró még évtizedeken keresztül betöltötte feladatát, de az 1990-es években megépült a megyeszékhelyet elkerülő új 4-es főút. Ezzel a gyalogosforgalmat addig biztonságossá tévő műtárgy elvesztette jelentőségét. Ma már más feladatot tölt be, de nem árt, ha tudjuk, itt volt Szolnok közúti aluljárója...

A másik föld alá vitt átkelési létesítmény a vasútállomás gyalogos-aluljárója, mely ma is ebben a minőségben működik. Szolnok harmadik – Pfaff Ferenc által tervezett –állomásépülete 1909-re készült el. De elég hamar kiderült, a vágányok elérése a megnövekedett vonatforgalom miatt nagyon balesetveszélyes. Így már a következő évben dr. Benkó Albert alispán javaslatot tett gyalogos-aluljáró építésére.

„...Ezen az állapoton (...) gyökeresen segíteni csakis úgy lehet, ha a vonatokhoz való be és kiszállásra úgynevezett föld alatti átjárók készíttetnek, a mint van az például Győr állomáson. Ez irányban tudomásom szerint a szolnoki felvételi épület ügyében megtartott tárgyaláson tétettek is lépések, de sajnos, az aluljárók mindez ideig nem készültek el”.

Akkor az elképzelésből nem lett semmi, pedig az aluljáró emberek életét menthette volna meg az 1944-es bombatámadások idején. 

A gyalogos-aluljáró építésére csak az 1970-es években került sor, a szolnoki vasúti csomópont teljes átépítésével összhangban. Az új állomáshoz már kezdetben gyalogos-aluljárót terveztek. Ez pedig elég tekintélyes méretű, legalább százötven méter hosszú. Miután megépítettek tizenhat vágányt és öt szigetperont, amit biztonságosan kellett elérni az utasoknak, át is adták 1974. augusztus 2-án a gyalogos-aluljárót. Igaz, a vasútállomás ünnepélyes felavatására csak a következő évben: 1975. július 12-én került sor. Ezekről azonban nem kell hosszasan értekezni, hiszen az állomást és a hozzá tartozó aluljárót napjainkban is ismeri a nagyközönség.