2021.10.02. 15:28
Elfeledett alagútrendszer húzódik Tiszapüspöki alatt?
Stílusosan, a szüreti időszakban avatták fel a megújult borospincét Tiszapüspökin. A plébániához tartozó, több mint kétszázhatvan éves helyiség felújítása sok érdekes történetet és talányt hozott felszínre. Helyben régóta azt suttogják, hogy kiterjedt alagúthálózat húzódik a föld alatt, és hogy a templomot és a plébániát is egy ilyen köti össze.
Az egykoron miseborok tárolására használt pincében ma már összejöveteleket tartanak a helyi egyesületek. Egyelőre nem tudni pontosan, mi rejtőzik alatta. Bander József mutatja a megújult helyiséget
Fotó: Mészáros János
– Jól látszik a sarokban, hogy térdmagasságban van egy boltív. Ennek semmi más funkciója nem lehetett, csak az, hogy egy másik lejárat volt egykoron – mutatta a különös jelenséget a katolikus plébániához tartozó borospince falán Bander József polgármester. A felújítás során vették észre, és úgy vélik, valószínűleg még egy szint lehet a pince alatt, de hogy pontosan milyen mély, egyelőre nem tudni.
– Hajdanán Tiszapüspöki kiemelt település volt az egyház számára. Ebben a pincében anno az egyházi szertartásokhoz szükséges kellékeket, a miseborokat és az élelmiszereket tárolták – mondta a polgármester a pince eredeti funkciójáról. Hozzátette:
sok-sok mendemonda él a községben a plébánia és a templom kapcsán, ezt Magyar András, a helyi értéktár bizottság elnöke is megerősítette.
– Tiszapüspöki földesura az egyház volt a középkorban és még az újkor egy részében is, ráadásul az egyház dézsmagyűjtő helyeként működött. Tehát az egyházi tizedet ide hozták a környékbeli településekről, amíg el nem szállították. A legmagasabban fekvő terület, vagyis a templom környéke a mai napig viseli magán ennek a nyomát, ugyanis több száz gabonatároló hombárt ástak ezen a részen. Ezek akár öt-hat méter mély kiégetett agyagfalú gödrök voltak, melyeket nádtető fedett. Ezekben tárolták a gabonát, illetve a begyűjtött élelmiszert, a dézsmát – magyarázta a szakember.
Na de hogyan kapcsolódik mindehhez mendemonda?
– Amikor a lakosok később építkeztek, a megtalált gödrökben látták az égetett agyagfalakat. Úgy gondolták, hogy a plébániát a templommal egy alagút kötötte össze, illetve hogy egészen Törökszentmiklósig tartott egy nagy alagútrendszer, hiszen egymástól egészen távol, akár egy kilométerre is találtak tárolókat – adta meg a választ Magyar András, aki azt is elárulta: az még egyáltalán nem tisztázott, hogy a templom valóban össze volt-e kötve a föld alatt a plébániával.
Szerinte ez sem lehetetlen, mivel körülbelül csak harminc méter távolságra vannak egymástól. A templom alatt ráadásul van egy lezárt kripta, melynek felnyitását nem engedélyezte az egyház, így nem lehet megnézni, hogy mekkora, és tényleg vezet-e alagút a plébániához. Vagyis ez még továbbra is titok.
Sok kérdésre választ adhat majd az a templom és plébánia felújításához szükséges örökségvédelmi tanulmány, melynek elkészítéséhez alaposan át kell vizsgálni az épületeket.
Manapság már inkább a közösséget tartja össze a felújított borospince
A boltíves, téglákkal kirakott borospincébe a helytörténeti gyűjtemény udvaráról nyíló meredek lépcsősor vezet le. Eredetileg nem itt volt a bejárat, egykoron közvetlenül a plébánia épületéből lehetett lejutni.
– Sajnos a rendszerváltás utáni időszakban nem használta senki a pincét, elhanyagolt volt. Úgy gondoltuk, hogy közösségi térként is funkcionálhatna, kedvelt helye lehetne azoknak a csoportoknak, akik kisebb összejöveteleket szeretnének tartani – mondta a felújítással kapcsolatban Bander József polgármester.
Így hát az önkormányzat biztosította az alapanyagot, a munkálatokat pedig helyi szervezetek, elsősorban az Őszi Napfény Nyugdíjas Egyesület tagjai végezték el. Napjainkban pedig már sajátos hangulatú, legalább negyven férőhelyes közösségi tér várja a látogatókat.