2021.06.17. 19:58
Sz. Nagy István fazekasmester a korongozás fortélyait is bemutatja
Ifjabb Sz. Nagy István dolgozik fazekasként júniustól a karcagi önkormányzat és a Györffy István Nagykun Múzeum együttműködésének hála a Kántor Sándor Fazekasházban. A Kossuth-díjas névadó munkái mellett az egyik kiállítóteremben négy Kántor-tanítvány – Sz. Nagy István, F. Szabó Mihály, Kovács László és Szűcs Imre – munkái láthatóak. Ifjabb Sz. Nagy Istvánnal beszélgettünk a szakmáról, illetve arról, hogyan kezdett korongozni.
Ifjabb Sz. Nagy István korongozás közben. Ő is várja a kézműveskedni vágyókat
Fotó: Daróczi Erzsébet
– Négyévesen már én szedtem ki az agyagforgácsot a korong alól Kántor Sándor fazekasműhelyében, ahol egykoron édesapám is tanulta a szakmát. Így kezdődött az első érintkezésem az agyaggal – kezdte Sz. Nagy István.
– Néztem a mestert és édesapámat alkotás, korongozás közben, és közben rengeteg fazekastudást sajátítottam el. Gyakorlatilag nekem ez akkor természetes dolog volt. Most, felnőtt fejjel olyan dolgok jutnak eszembe, amiket gyermekkoromban láttam, és megragadt bennem. Remélem, hogy tovább tudom adni majd tudásomat a fazekasházban a korongozó gyerekeknek.
Élénken élnek bennem édesapám mozdulatai, ahogy korongozott, írókázott, mint ahogy az égetés várva várt pillanatai is.
– Aztán úgy alakult, hogy mégsem fazekasként kezdtem dolgozni, mert édesapám nem engedett el Hódmezővásárhelyre kollégiumba. Azt mondta, túl vadóc gyerek vagyok, meg kell komolyodnom, így az első szakmám autószerelő lett. A katonaság után már tudtam neki mondani, hogy édesapám, innestől kezdve a fazekassággal akarok foglalkozni, így beálltam inasnak. A mezőtúri Badár Balázs Emlékházban lévő műhelyben kezdtem. Egy tizenkilencedik századi berendezésen tanultam, ahogy annak idején az igazi fazekasinasok, tehát kézi agyaggyúró padon, lábhajtású koronggal és fatüzelésű kemencével.
Mint azt István elárulta, stílusát, formavilágát nagyban meghatározta édesapja munkássága.
– A Közép- és Felső-Tisza-vidéki kerámiák rekonstrukcióját végezte Kántor Sándor, és gyakorlatilag ezt a hagyományt továbbfejlesztve, mint Kántor-életművet visszük tovább mi is. A karcolt kerámia, a tiszafüredi és a mezőcsáti minták állnak legközelebb szívemhez, tehát a miskakancsóimon is ilyen motívumokból állnak. A színeket tekintve is annyira kötöttek a hagyományok, hogy ettől eltérni nem lehet. Viszont egyre sűrűbben próbálok ólommentes mázakat használni – árulta el Sz. Nagy István, aki pár éves írországi kitérő után költözött vissza családjával szülővárosába.
– A Kántor Sándor Fazekasházban teremőrként feladatom a tárlatvezetés és a fazekasság élő hagyományának a bemutatása. Már egész évben várjuk a látogatókat, és a kézműveskedni vágyókat, a fazekasműhely mindenki rendelkezésére áll, előzetes bejelentkezés alapján csoportok is kipróbálhatják a korongozást – tette hozzá Sz. Nagy István.