Százkilencven éve dühöngött a kolera a megyeszékhelyen

„Mi (...) Szolnok várossa Feő Bírája, Tanátsa és egész Közönsége (...) adjuk tudtára mindeneknek, valakiket most vagy a jövendőben illet, hogy mivel Isten Eő Szt Felsége meg mérhetetlen bölcsességéül, ezen városi közönségre bocsájtott és ugyan itt julius 3-tól egész augusztus 6-ig szerfeletti dühösséggel uralkodott epe mirigynek, Isten kegyelmébül lett meg szűnése augusztus 6-án tapasztaltatott volna – mi ezen napot, mint egyszersmind Úr színe változása ünnepét (...) városunk jövendő ünnepének (...) felfogadtuk” – olvasható a bejegyzésben.

Egy addig ismeretlen kór vonult végig Európán

Mint napjainkban a koronavírus, 1831-ben is egy addig ismeretlen betegség vonult végig Európán. Az új betegség a kolera volt, vagy ahogy a jegyzőkönyvben is említik, az „epe mirigy” szerencsére nem okozott a középkori pestisjárványokhoz hasonló pusztítást.

Ellenben a fertőzés továbbterjedését megakadályozó intézkedések néhány megyében társadalmi problémákat idéztek elő.

Nem bíztak a korabeli fertőtlenítőszerekben

A kolerát az orosz katonaság hozta Európába az 1830–1831-es lengyel felkelés leverése után. A betegség tünetei erős hányás és hasmenés voltak, minek következtében a fertőzöttek jelentős része néhány napon belül elhalálozott. 1831-ben az országnak Lengyelországgal határos peremvidékén elterjedt a kolera. A hatóságok óvintézkedéseinek félremagyarázása kisebb lázadást is kiváltott, mondván az urak mérget adnak a szegény embereknek. Az akkori fertőtlenítőszerek iránti bizalmatlanság óriási bajt okozott.

A betegek ágyát elégették, a bútorokat lemosták

Szolnokon szerencsére nem tudunk lázongásról, de a kolera megjelenéséről igen. Máramarosi román tutajosok hozták be a városba a betegséget, amikor a sót szállították a Tiszán. Július 4-én jelentek meg az első betegek, de két nap múlva már tizenhat ember halt meg kolerában. Július 11-én az elhunytak száma már napi huszonhárom volt. A hónap végére enyhült a járvány, és augusztus 6-án meg is szűnt. Ez talán annak is köszönhető, hogy a városban megpróbálták a korabeli alapvető járványügyi intézkedéseket betartani. Ahol haláleset történt, a házat fertőtlenítették.

A beteg ágyát elégették, a bútorokat lemosták, a falakat kimeszelték, és az épületet füstölőporral kifüstölték.

A járványban elhunytak árváit, özvegyeit a hatóság összeíratta, a vagyonuk védelmére és ügyeik intézésére biztosokat rendeltek ki. Még – mai kifejezéssel élve – segélyt is kaptak. A város tanácsa pedig a bevezetőben idézett határozatot hozta: augusztus 6-át fogadalmi ünnepévé választotta, és elhatározását a váci püspöknek is bejelentette. A korabeli megemlékezésen a hívők a nagytemplomtól indultak a Xavéri Szent Ferenc-kápolnáig, ahol meghallgattak egy misét, majd visszavonultak a Nagytemplomig. A menetet színesítette a sok céhzászló, ugyanis a céhek tagjainak saját zászlóik alatt kellett felvonulni.

Füstölt papírok

A megyei levéltár őriz néhány iratot ebből az időszakból. A kolerával kapcsolatos intézkedéseket tárják az utókor elé. A legkülönösebb azonban, hogy az iratok egy részét sűrűn átlyuggatták tűvel, és meg is füstölték. Mindez a megelőzést szolgálta, ugyanis azt gondolták, hogy a papír is terjesztheti a kórt, ezzel a korabeli módszerrel pedig elejét vehetik a terjedésének.