Tervekből és dalötletekből sem fogynak ki a karcagi együttes tagjai

– A csapat alapvetően nyugodt, lélekbúvár alternatív gitárpopot játszik, amely nyomokban progresszív és funky elemeket tartalmaz. A szövegeket a hétköznapok ihlették, gyakori téma a család, a barátság, a szerelem, a zene – szögezi le Szakáll Csaba, aki zenésztársaival már nagyon várja, hogy élőben is játszhassanak közönségüknek Karcagon és az ország más településein is.

– A jelenlegi formáció megalakulása 2018 őszére tehető, de már előtte is zenéltünk közösen. Két éve, 2019 tavaszán jelent meg a Túlnyomóan című single, majd 2019 májusában Tiszafüreden, a TÓMÉK-on debütáltunk.

Ezt követte számos fesztivál, szabadtéri koncert, majd tavaly januárban megkezdődtek az első kislemez munkálatai. Májusban megjelent a Lesz diszkó, amelyhez készült egy animált szöveges videó is. Ezután, idén februárban az Utószezon című dal készült el, szintén szöveges videó kíséretében.

A megszólalásért mindkét dalnál Kulcsár Attila felelt, illetve az animációért a Medusa Pictures-nek jár a taps. Van még a tarsolyunkban két track a készülő EP-re, amelynek várható megjelenése 2021 tavasza. A dalok megjelentek a digitális csatornákon is. Tervek, lelkesedés, dalötlet bőven akad még a Mesenincs-ben.

S hogy honnan is jött az együttes elnevezése?

– Az előd zenekar a Mesekaszinó volt, és a sok tagcsere után egy pillanatnyi hangulat két lehetőséget vázolt fel a folytatásra. A kedvezőbbet választva arra voksolt mindenki, hogy mehet az „egy kis olajat a tűzre”, azaz folytatni kell, mese nincs – magyarázza Szakáll Csaba, aki a zenekarban énekel és gitározik, míg Kiss Viktor a dob-, Vin­cze Róbert a basszusgitár- és Sas Szilárd a gitárfelelős, úgy, hogy közben mindegyikük civilben dolgozik.

A kezdetekről is kérdeztük az együttes tagjait.

– Én nyolcévesen kezdtem el gitározni tanulni a túrkevei Egressy Béni Zeneiskolában – mondta Vincze Róbert.

– A klasszikus zene mellett a tábortűzi akkordok elsajátítása és az első rockzenekarunk megalakulása volt a következő mérföldkő, ahol már egyértelművé vált számomra, hogy basszusgitárosként képzelem el a jövőm. Később Szijártó Zsolt (ex-Akela, Kárpátia) gardírozta zenei pályafutásom, akitől kezdetben különórákat vettem, majd évekig együtt zenéltünk az After Rain zenekarban. Rengeteg koncerttapasztalatot adott a Project 4.1 és a Maximus Pokolgép Tribute is.

– Az egyik legnagyobb élmény Weisz Kicsi Metálkonzíliumának koncertje volt számomra, ahol élőben kísérhettem a hazai rock-metál nagyjait.

– Jelenleg a Mesenincs és a Csimota zenekarban játszom, civilben tanító bácsiként dolgozom és népi fajátékokkal tartunk játszóházakat. Szabadidőm jelentős részét házi stúdiózással, videózással és barkácsolással töltöm – árulta el magáról Róbert, akivel szemben Sas Szilárd egy konkrét élményhez köti a pillanatot, ami a hangszer használatára ösztönözte.

– Több mint húsz évvel ezelőtt Párizsban két cimborámmal betértünk egy kávézóba, ahol az egyik kanapén egy akusztikus gitár hevert. Mivel beszéltem valami minimálisat angolul, engem kértek meg barátaim, hogy érdeklődjem meg, használhatják-e. Meglepetésemre nekik ismerős volt a hangszer, mivel függetlenül egymástól már mindketten ismerkedtek a bundokkal egy évvel korábbról.

– Sok csapatsportot kipróbáltam, de ahogy passzolgatták egymásnak a hangszert és a dallamokat, ott megindult bennem valami, hogy én is egy ilyen csapat játékosává váljak. Azóta tanulmányokat is folytattam a hangok konzerválásáról, a tágabb értelemben vett „manapság” hangmérnökként tevékenykedem a zenélés mellett – mondta Szilárd.

Kiss Viktor gyerekkori barátaival 1994-ben alakította meg első zenekarát, ahol megalapozta a dob iránti rajongását, ami a mai napig tart.

– Ezt követően számos környékbeli zenekarban játszottam, volt amikor egyszerre háromban, négyben is, így rengeteg koncerten megfordultam az országban. Ma csak a Mesenincs zenekarra összpontosítok, nagyon várjuk, hogy ismét koncertezhessünk és bemutassuk a készülő új lemezünk dalait – szögezi le Viktor.

Szakáll Csaba zenei pályafutása tizennégy évesen kezdődött.

– A ballagási pénzemből vettem egy Orfeus dobgitárt. Régi álmom vált valóra és tudtam, hogy a zene végig fog kísérni az utamon. Nekem a gitár volt az okostelefonom, amikor csak tudtam, azon lógtam. Sok zenekarban megfordultam Karcagon gitárosként, de az éneklés csak néhány éve jött a képbe. Azóta, hogy a dalszerzés megkörnyékezett. Az önmegvalósítás fontos eszközének tartom a zenét, illetve jó valahová tartozni, csak mostanában a személyes találkák hiányoznak. Civilben könyveléssel foglalkozunk vállalkozóként – tudtuk meg a zenekar szószólójáról.