Túl a százon sem mond le az olvasásról a szolnoki dr. Császár József

– A századik születésnap nagyjából olyan, mint az összes többi, nem tartottunk a kis családommal különösebb megemlékezést – mesélte Császár József. – Mindennap együtt vagyunk nagy szeretetben és összetartozásban. Tudja, ilyen korban már minden rutinszerűen működik.

– A korosztályunkból nagyon kevesen maradtak, így nehéz szólni bárkihez is, aki velünk egykorú lehet. Ez az évforduló elindított egy olyan sorozatot számomra, ami emlékeztet a múltra. Idáig a sors és a szerencse irányításával éltem. Nem kellett hozzá semmit tenni, csak élni az életünket, ami hozza magával a jót és a rosszat egyaránt – hisz’ mindezekkel is telítődik az ember életútja.

– Sok mindent láttam és tapasztaltam eddig, éppen ezért úgy gondolom, általában optimista vagyok. Drága feleségem, Márta kicsit pesszimistább, de felrázom időnként, úgyhogy időről időre változik az együttélés hangulata is. Hetvenhárom esztendőt húztunk már le, de sosem volt olyan probléma, ami miatt elhagynánk egymást.

Császár József rendkívül sok pozitív és negatív élményt élt át, ezek egy része a világban, a többi azonban Szolnokon történt – néhányat ki is emelt ezek közül. A város védőjeként élte át például a megyeszékhely bombázását. Légvédelmi tüzérként harcolt az amerikai Liberatorok ellen, mielőtt az Atlanti-óceánig sodorta volna a háború.

Látta Drezda pusztulását. Megjárt egy amerikai és egy francia fogolytábort, majd szerencsésen hazatérhetett otthonába.

– Nem szabad elfelejtenünk, hogy az általam elmondottak régi időkre vonatkozó részében minden egyes mondat rejt egyfajta optimista emléket, mint ahogy önmagában sok félelmet, keserű perceket, órákat is – emlékezett vissza.

Császár Józsefet és nejét nagyon sok minden köti a megyeszékhelyhez. A szépkorú 1924-ben költözött szüleivel és négy testvérével a városba.

– Két intézményt emelnék ki, ami évtizedeken keresztül összekötött minket. Először a Verseghy Ferenc Gimnáziumot említeném meg, ahol testvéremmel együtt tanultam. Itt szerettem meg a magyar irodalmat. Botár Imre volt az osztályfőnököm, többek közt neki köszönhetem az olvasás szeretetét is. Márta pedig huszonhárom évig dolgozott az intézményben, mint gazdasági vezető.

– A második helyszín a Verseghy Ferenc Könyvtár, ahová ma is szívesen visszajárunk a nejemmel. A kétezres évek elején csatlakoztunk az intézményhez. Sajnos ma már csak nagyobb betűkkel nyomtatott köteteket tudunk kivenni, azok még rendesen olvashatóak.

Dr. Császár Józsefet születésnapja alkalmából a könyvtár az év leghűségesebb olvasója díjával köszöntötte.

– Mindez tulajdonképpen óriási olvasásszeretetem forrása. Oda járni élvezet, mert jól szervezett intézmény, a dolgozók nagyon kedvesek, előzékenyek és mosolygósak. Az olvasás pedig annyira fontos az ember életben, hogy nincs olyan technika, ami ki tudná szorítani mindezt – zárta szavait a szépkorú.