Különdíjjal térhetett haza a túri keramikus az országos versenyről

Zoltán Emese egészen fiatalon megismerkedett a fazekasmesterséggel. Mondhatni, ebbe nőtt bele, hiszen édesanyja a mezőtúri háziipari szövetkezetnél volt díszítő.

– Az ember tizennégy évesen még nem igazán tudja, mit is szeretne, de valahogy éreztem, hogy ebbe az irányba kell mennem – mondta.

– Kicsi koromtól kezdve sokat jártam be édesanyámhoz a munkahelyére, ahol mindig át kellett sétálnom egy korongosműhelyen, ami nagyon magával ragadott. Így nem is volt kérdés, hogy mit tanuljak – árulta el.

Szívesen emlékszik vissza azokra az időkre, mert kiváló tanítói voltak. Közülük párat meg is említett: Tóth Gézát, Búsi Lajost és Gonda Istvánt. Az alkotóműhelyben velük dolgozhattak, és tőlük leshették el a fortélyokat.

– Nagy kincs volt ez, hogy a szakma kiválóságaitól tanulhattunk, akikre felnéztünk. Én a mai napig is ebből építkezem – magyarázta Emese, aki mindig törekszik arra, hogy munkáiban a népies vonulat mellett saját stílusa jelenjen meg. – Így lesz a végeredmény olyan „emesés” – tette hozzá mosolyogva.

Korongozni szeret a legjobban, amit nehezen sajátított el az iskolában, viszont ma már biztos kézzel műveli. Egyébként is fontosnak tartja, hogy folyamatosan képezze magát. Legutóbbi versenyén, a VI. Badár Balázs Országos Fazekas Pályázaton különdíjat vehetett át.

– Nagyszerű érzés volt megkapni ezt a különdíjat, mert ez egyfajta visszajelzés a szakmától, hogy jó az, amit csinálok. Márpedig sokszor nem vagyok biztos magamban, ezért szükségem van a megerősítésre.

A pályázatra két kategóriában jelentkezhettek a versenyzők: kerámia és fazekas vonulatban. Emese fazekas­munkákkal nevezett, míg lánya, Bihary Kamilla – aki szintén édesanyja nyomdokaiba lépett – kerámiákkal. Emese egyik legkedvesebb emlékének tartja, amikor az országos pályázaton a zsűri elnöke megvásárolta egyik munkáját.

– Ennél nagyobb elismerést nem is kívánhattam volna – hangsúlyozta.

A népi iparművészeti múzeumban december közepéig csodálhatjuk meg a műveit.

Jelenleg az otthonukban kialakított kis műhelyben dolgozik együtt lányával. Szeretnék továbbörökíteni ezt a szakmát. Emesével együtt többen is összefogtak, hogy visszahozzák a fazekasképzést Mezőtúrra. Szereti Szolnokot, mivel élete első kézművesvására is a megyeszékhelyhez köthető. Amennyiben a járványhelyzet nem húzza keresztbe a számításait, legközelebb a szolnoki karácsonyi vásárban találkozhatunk alkotásaival.

Büszke Kamillára, aki szintén díjjal térhetett haza

Emese lánya, Bihary Kamilla a VI. Badár Balázs Országos Fazekas Pályázaton kerámia kategóriában nyerte el a fődíjat.

– Biztos voltam benne, hogy a lányom jó helyezést ér el, mert nagyon összeszedett munkákkal készült – vélekedett a büszke édesanya.

Kamilla formatervező mérnöknek tanult Budapesten, és az édesanyjához hasonlóan, őt is fiatalon elvarázsolta a fazekasmesterség.