Könyvbe foglalták a szolnoki diákok a tanáraikhoz fűződő emlékeket

– Idén kilencvenéves a Varga Katalin Gimnázium, s a jeles évforduló kapcsán arra gondoltunk, hogy szervezünk néhány eseményt. Így például az ünnepi suligálát, mely sajnos a járvány miatt elmaradt. Helyette online suligálát szerveztünk – utalt az ünnepi programokra az iskola igazgatója.

Molnár László kiemelte, a fő gondolatuk az volt, hogy egy olyan arcképcsarnokot állítsanak össze, amely összképet ad az elmúlt kilenc évtizedről. A Vargás Arcképcsarnok című kiadványt végül úgy szerkesztették, hogy a régen itt tanító pedagógusokról szóló írásokkal kezdődjenek az oldalak, majd időrendben haladtak előre, egészen napjainkig. Az összeállításba kerülésnek egyetlen feltétele volt csupán, hogy akadt-e olyan tanítvány, kolléga, szülő vagy barát, akinek az intézmény egyik pedagógusa valamiért megérintette a lelkét.

A visszaemlékezések között olvashatunk dr. Vértes Iloná­ról is, aki 1930-ban az akkor létesített szolnoki leánylíceum első kinevezett tanáraként kezdte meg munkáját, az induló első osztály osztályfőnöke volt. A múlt század harmadik évtizedéig ugyanis Szolnokon egy gimnázium, a Verseghy Ferenc Gimnázium működött, ahol a lányok legfeljebb magántanulói minőségben tanulhattak.

Dr. Elek István városi főorvos kezdeményezte, hogy a megyeszékhelyen a lányok számára a polgári lányiskolánál magasabb képzést adó tanintézmény létesüljön. Mígnem dr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatási miniszter 1930. július 7-i dátummal engedélyezte a szolnoki leánylíceum létesítését. Dr. Vértes Ilona első osztálya 1938-ban érettségizett. Őt magát három évvel később a Dunántúlra helyezték, ám Szolnokkal való kapcsolata mindvégig megmaradt.

„Féltve őrzött, megsárgult fényképei arról vallottak, hogy szeretettel őrzi az iskola múltját”…

– olvashatjuk a német–francia szakos pedagógusról szóló memoárban.

– A kiadvány elsődleges célja, hogy a pedagógus egyénisége, személyisége, munkája bontakozzon ki előttünk, de markánsan megjelennek az adott tanár korát jellemző történelmi események is – folytatta Molnár László. Mint mondta, szeretnék, ha a történelemre nyitott diákok a könyvben szereplő személyeken keresztül azt is megismernék, miként zajlott az élet évtizedekkel ezelőtt a gimnáziumban és Szolnokon.

Molnár László arra hívta fel a figyelmet, hogy terveik szerint nem ez lesz az egyetlen összefoglaló munkájuk, melyben az iskolatörténet kiemelt szerepet kap. Hiszen tíz év múlva, az intézmény fennállásának századik évfordulójára, újabb kiadványt készítenének.

Sokak közös munkája ez a kötet

– Három éve iskolánk igazgatója meghívott bennünket, nyugdíjasokat az iskolába. Ekkor merült fel az is, hogy a közelgő 90. évfordulóra meg kellene kezdeni az anyaggyűjtést. Többen tudtunk a nevezetes debreceni Pedagógiai Arcképcsarnok kiadványsorozatról, s úgy gondoltuk, az lehetne a kiinduló minta – vette át a szót a Vargás Arcképcsarnok szerkesztője.

Mrenáné dr. Szakálos Ilona hozzátette, elhatározták, hogy nemcsak a lezárult pályákra figyelnek, hanem kiterjesztik az anyaggyűjtést. Többeknek tetszett is az ötlet, s 2018 februárjában el is készült a felhívás és a közreműködők összegyűjtése. Megtudtuk, hogy a nyugdíjasok kisebb köre a Frei kávézóban találkozik szerdánként, már több mint tíz éve. Ám fél éve erre nem kerülhet sor.

– Ott mindig szó esett az iskola múltjáról, sok érdekes történetet hallottam, hiszen Peták Kálmánné kolléganőm ott volt gimnazista, s tanárként is szinte egész pályáját ott töltötte. Ő gyűjtötte ki az irattárból és a levéltárból mindazok nevét, akik a Vargában tanítottak – részletezte a szerkesztő. Miután arról számolt be, élmény volt fiatalabb kollégáival, korábbi tanítványaival újra felvenni a kapcsolatot, s megtapasztalni kötődésüket a közös iskolához.

– Nagy dolognak tartom, hogy huszonévesektől a nyolcvanasokig együtt tudtunk működni a gyűjtemény létrehozásában – összegezte Mrenáné dr. Szakálos Ilona.