A megvilágosodás útját tisztítja a szeméttől megyénk vándora

Hősünk augusztus 7-én vágott neki az útnak, a francia városból indult. Izgalmas hónapok elé néz, a vándorláshoz méltó öltözéke is tükrözi a küldetését. Sőt! Vándorbotja szintén van, amely nem is akármilyen darab.

– A teljes út minimum hetvenöt-nyolcvan napig tart, kétezer kilométer lesz. Természetesen mindezt végig gyalog teszem meg. A szemétszedő csipeszen kívül a vándorbot a legfőbb útitársam. Ez egy, a szülőhelyemről, Tiszaroffról származó juhászbot – kezdte Vadász Zsolt. Hozzátette, előbbi eszközt igen sűrűn forgatja, sajnálatos módon rengeteg a szemét azon az úton, melyen sokan indultak már el a megvilágosodás reményében.

– Elsősorban az erdei ösvények, turistautak és a GR65 jelzésű zarándokút­vonalak megtisztítása a célom. Leginkább PET-palac­kok, üdítősdobozok, csomagolóanyagok akadnak horog­ra. Az első tíz nap után Na­varránál több mint ötszáz liter szemetet hagytam a városszéli gyűjtőkonténerekben – árulta el a vándor. Nomád körülmények között él és pihen, csomagját grammra pontosan ismeri, igyekszik semmiféle többlettel nem terhelni. Hiszen az összegyűlt hulladékot is cipelnie kell.

– A hátizsákom tizenhét kilogramm. Általában kétnapi élelemmel és egynapi vízzel menetelek. Mások nagyjából a felét viszik, de ők szállásokon pihennek, nekem ez nem áll szándékomban. Teljesen nomád módon akarok most végigmenni, erdőben, mezőn éjszakázva. Eső esetén templomok boltívei alatt, vagy barlangokban alszom, mert sátrat sem alkalmazok ezen a túrán. Főzőfelszerelésem sincs – sorolta megyénk vándora. Az egyedüllét számára nem unalmas, a monotonitásról az elmélyülés eszközeként vallott.

– Megfontolt és óvatos vagyok, igyekszem nem kapkodni, nem lesérülni. A szemétszedés egyébként is időigényes, lassú dolog. Ha elfogy a vizem, bármilyen forrásvizet megiszok, európai viszonyok között egyedül a felszíni vizekből nem fogyasztok. A Trabant-expedíciók során Afrikában hozzáedződtem a nem éppen tiszta folyadékforrásokhoz – magyarázta a férfi. Kiemelte, a minimálisra csökkentett komfort sokat segít az ember­nek más nézőpontba helyeznie önmagát és az életével kapcsolatos fontos kérdéseket, problémákat.

– Néha összetalálkozom másokkal, akad, aki látva, mit csinálok, kér tőlem egy zsákot. Bevallom, én csak a magam dolgára koncentrálok, folytatom a gyaloglást, gyűjtést. Mondanám, hogy elszomorít, amit tapasztalok, de igyekszem máshonnan vizsgálni a dolgot. Egyébként is, miért lennék csalódott? Teljes lelki és testi szabadságot élek meg, emellett olyasmivel foglalkozom, amiről tudom, hogy helyes. Ez elég ahhoz, amit boldogságérzetnek hívhatok – zárta gondolatait Vadász Zsolt.

Gyakran bukkan furcsa holmikra

Zsolt alapfelszerelését a hátizsák, hálózsák, esővédő poncsó, váltás ruha, tisztasági felszerelés, szemeteszsákok, valamint az éjszakai meneteléshez fejlámpák alkotják. Emellett persze hosszú szakaszokon cipeli magával a szemetet is.

– Azért az megdöbbentő, hogy miket dobál el a gyakorlatlan túrázó, zarándok az erdőben. Minden magaslatnál megszabadul valamitől, ami nehéz. A Pireneusok erős emelkedőin összeszedett csajos báli cipőkből például boltot nyithattam volna – mondta. Hogy ezek vajon milyen céllal kerültek a misztikus útvonalra, azt Zsolt szerint jobb nem is firtatni.