Határon túli kegyhelyekre is ellátogattak a szolnoki zarándokok

Szolnok katolikus közösségei rendszeresen szerveznek zarándokutakat az évszázadok óta látogatott magyar kegyhelyekre. A mostani út lelki vezetője Lédeczi Dénes atya, a Szent József templom plébánosa, szervezője Pélyi Andrásné, az egyházközség tagja volt, az utaskísérői és idegenvezetői feladatokat pedig a zarándokutak szakértői, Budai András és Faragó Szilvia látta el.

A megyeszékhelyről autóbusszal induló csoport megszokott módon a legváltozatosabb foglalkozású, de a közös hit és szándék által összefogott útitársakból állt. Első két állomásuk még hazai földön, Győrben és Lébényben, hazánk legrégebbi épen maradt román kori nemzetségi monostoránál volt. Győr Szent István kori székesegyházában a Lédeczi Dénes atya celebrálta szentmisét követően a zarándokok a háború alatt a magyar nők védelmében mártírhalált halt Boldog Apor Vilmos püspök síremléke, a Szent László Árpád-házi király arcvonásait őrző fejereklye, illetve az Írországból ide menekített Könnyező Szűzanya kegykép előtt rótták le tiszteletüket. Végül rövid sétát tettek a hangulatos óvárosban is.

Lébény Szent Jakab Apostolnak szentelt szemet gyönyörködtető monostora történelmi értéke mellett a több ezer kilométeres El Camino zarándokút egyik állomása is. Erre a bejárata előtti zarándokjelkép, a bronz fésűskagyló is utal. Compostelai Szent Jakab spanyolországi nyughelye Róma után legfontosabb úti célja a zarándokok ezrei által megjárt Via Sacrának, a Szent útnak.

Az osztrák határt átlépve a 12 század óta számon tartott, de különösen Nagy Lajos királyunknak a törökön aratott győzelme alkalmából a Szent Szűz tiszteletére építette gótikus egyháza miatt Európa-szerte ismert Máriacell volt a zarándokút következő állomása. Az Alpok völgyében megbúvó, csupán kétezres lélekszámú városka több mint egymillió zarándokot fogad évente, bár a mostani helyzet miatt érezhetően megcsappant látogatóinak száma. A gyönyörű épület a későbbi bővítésektől övezve ma is hirdeti a magyar történelem egyik fénykorának emlékét. Máriacellben Győrhöz hasonlóan a csoport a Lédeczi Dénes atya által a kegytemplomban, a Mária szobor előtt celebrált szentmisén vehetett részt, majd a napot a város fölé magasodó hegyoldal keresztútjával zárta.

A hazafelé vezető utolsó nap fénypontja az európai barokk építészet egyik csúcsának tekintett melki apátság megtekintése volt. A Duna fölé magasodó szirtfokon álló, a Habsburg uralkodók által is különösen kedvelt bencés apátság ma megújulva őrzi régi fényét, melynek emlékeiből a császári lakosztályok mellett a márványterem, a könyvtár és a kolostortemplom várja a látogatókat, mivel az épületben ma is élő szerzetesi közösség és iskola működik.

Az utat immár hazai földön a bensőséges hangulatú vecsési Szűz Mária Szeplőtelen Szívének szentelt templomban bemutatott, a helyi lakosok és a csoport tagjainak közös szentmiséje zárta, melyen együtt szolgált Lédeczi atya és a vecsési egyház diakónusa, Frics Zoltán.

A Szolnokra késő este megtérő zarándokok jóleső érzéssel zárhatták a háromnapos utat, melyet gépkocsivezetőjük, Gyurján Zoltán megnyugtató tudásának köszönhetően minden bonyodalom nélkül tehettek meg. A korábbi bezártság után külön élmény volt az út felszabadító ereje, bár a figyelmes szem azért találkozhatott a talán még csak időlegesen visszahúzódó veszély óvatosságra intő jeleivel is.