Szobrokkal, versekkel fejezi ki magát a martfűi fafaragó

– Már tizenévesen az iskolában is nagyon szerettem rajzolni, de igazából negyven éve kezdtem művészetekkel foglalkozni – mondta Stonawski József, aki a természetessége miatt választotta a fát.

Jórészt kézi fűrésszel, reszelővel és vésővel dolgozik, az alkotásait a fa keménysége és alakja határozza meg.

– Minden tönkben benne van egy alvó szobor, csak fel kell kelteni – vallja a nívódíjas szobrász. – Az anyag maga határozza meg, hogy mi lesz belőle, a munka során is folyamatosan alakul az elképzelésem. De természetesen, amikor elkészül, akkor is mindenki mást lát bele.

A martfűi házának szobájában sorakoznak az arcokat ábrázoló domborművek és egyéb oszlopra, emberformára emlékeztető szobrok.

– Minden fának arca van, az utóbbi időben viszont szétvágom és másként rakom össze a darabokat. Az én aktuális lelki állapotomat is tükrözi az adott művem – mondta a faragó.

– Az alkotásaiban újra él a fa – fűzte hozzá férje munkájához Stonawskiné Szűcs Klára.

József a Tiszaföldvári Képzőművészeti Alkotók Köre Egyesületének és a Honvéd Kulturális Egyesületnek a tagja. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Amatőr Képzőművészeti kiállításokon az elmúlt években fő- és különdíjakat kapott, valamint négy alkalommal nívódíjat is odaítélt neki a szakmai zsűri. A feleségével alkotótáborokba járó fafaragó szabadidejében verseket ír, eddig hét kötete jelent meg.

– Ceruza és füzet mindig van nálam, hogy a gondolataimat feljegyezhessem. A versek, mintegy naplószerűen a most pillanatát ragadják meg. A könyveimet feleségem festményei is színesítik – mesélte Stonawksi József.