A pártfogoltjaik sikere szerez örömet dr. Nagyné Varga Ilonának

Ilona annak idején a pedagóguspályát cserélte a segítői szakma világára.

– Nagy váltás volt az életemben, amikor 1992-ben az ELTE-n szociálpolitikus-végzettséget szereztem, és ezzel a képesítéssel megpályáztam az Esély Közalapítványnál a Regionális Szellemi Forrásközpont programvezetői posztját. Ennek április elsején lesz huszonöt éve – idézte fel a kezdeteket a szakember.

– Az új munkaterületen rendkívül fontos volt, hogy képes legyek pályázatokat írni, partneri kapcsolatokat kiépíteni forprofit és nonprofit, valamint állami, önkormányzati intézményekkel a programok megvalósítása érdekében. Itt ismertem meg a projektek világát, a programok tervezésével járó kihívást, azt, hogy miként kell támogatókat szerezni, megfelelő partnerkapcsolatokat kiépíteni.

– Ezen a területen a kapcsolatok óriási jelentőséggel bírnak, hiszen itt nincsenek biztosítva folyamatosan a források. Megtanultam, hogy partnerséget csak pozitív elképzelésekre lehet építeni, mindig lennie kell közös értékrendnek, közös célnak, és el is kell tudni magyarázni a másik félnek, hogy neki mi haszna származik az együttműködésből, és itt természetesen nem csak anyagi haszonra kell gondolni – magyarázta.

Az eltelt negyedszázad alatt a támogatók köre is változott, máshonnan jutottak forráshoz az uniós csatlakozás előtt és után. De míg eleinte megyei szintű programokban gondolkodhattak, később regionális, majd országos hatókörű programokat is meg tudtak valósítani. Sőt, határokon átívelő programokból is kiveszik a részüket.

– Alapítványunk elsősorban szociális területen folytat tevékenységet, ezért különösen emlékezetes projektünk volt, mikor annak idején a munkaügyi központ támogatásával a negyven év feletti, tartós munkanélküli nőknek segítettünk elhelyezkedni a szociális ágazatban. Itt új módszereket próbáltunk ki, ahol előtérbe került a személyes kapcsolatfelvétel, a bizalomépítés és a motiválás. Az érintettek közül sokan már nem is hittek abban, hogy képesek például egy OKJ-s bizonyítványt megszerezni, vagy beilleszkedni egy új munkaterületre.

– Szociális intézményekkel, idős- és fogyatékosotthonokkal, idősek klubjával építettünk ki partneri viszonyt, ide helyeztük ki a résztvevőket. De a lelki gondozásukra is hangsúlyt fektettünk és a tanulásukat is segítettük. Ez volt az első jelentősebb tevékenységünk – mutatott rá Ilona.

– Ezt követte a szintén a nők munkavállalását segítő Lendület elnevezésű programunk, melyben lehetőséget biztosítottunk a nyílt munkaerő-piacon való elhelyezkedésre, vagy a vállalkozóvá válást támogattuk. Segítettünk családi napközik indításában, ahol az érintettek szintén önálló vállalkozóként dolgozhattak. Ezt az irányvonalat követte a már uniós támogatással megvalósított programunk, ahol a tartós munkanélkülieket a szociális szolgáltatás területén helyeztük el, képzéssel, lelki segítségnyújtással támogatva őket. Sikerült is tartósan megmaradniuk a segítségünkkel megszerzett munkájukban, és még szakmához is jutottak.

Nagyné Varga Ilona szakmai pályafutásának fontos állomásaként említette a Szociális Földprogramok országos módszertanának kialakítását. E program lényege, hogy nem segélyt nyújtanak, hanem önálló jövedelemhez juttatják az érintetteket, tehát abban támogatják a résztvevőket, hogy magukon tudjanak segíteni. A kiadványokkal, szakmai rendezvényekkel, tanácsadással kísért projekt, mely országosan két-háromszáz települést érint, szintén fontos eleme a közalapítvány tevékenységének. E témában több olyan könyv is megjelent, melyben Ilona szerzőként vagy szerkesztőként közreműködött, hiszen személyes célkitűzése és alapítványuk törekvése is az új eljárások, módszerek bevezetése, rendszerbe foglalása és publikálása.

– Mindezek mellett a pedagógiai tevékenységnek sem mondtam búcsút – árulta el Ilona, aki trénerként is ­segíti a szociális szakembereket. Tanított a Jászberényi Főiskola szociálpedagógia és a Debreceni Egyetem szociálpolitikai szakán is, valamint úgynevezett tereptanárokat is oktat. Több képzés tematikájának, szakirodalmának létrehozásában is részt vállalt.

A Debreceni Egyetemmel együttműködve az egyik programban a családsegítésben dolgozók szakmai fejlesztését célozták meg. Ennek kapcsán jelent meg Ilona szerkesztésében a Közösségi munka a családsegítésben című könyv, melyet a díjátadón is méltattak.

Projektekből, így munkából továbbra sincs hiány, főként pályázati pénzből működnek. Most például a Debreceni Egyetemmel a háztartásgazdaságok aktivizálásáról szóló CoSIE programot viszik, melyben tíz település érintett.

– Győzzük a munkát, hiszen jól felkészült, elkötelezett munkatársaim vannak. Illetve egy igen stabil hátországom, a családom. Elsősorban a férjem, de a már felnőtt gyermekeim is mindig mellettem álltak – hangsúlyozta.

Ilonának egyébként nem az idei az első díja. 2007-ben Pro Caritate kitüntetéssel, 2013-ban megyei szociális díjjal, 2017-ben pedig Adorján ­Ildikó-díjjal ismerték el munkáját.

A civil kerekasztalok élén

Ilona a civil szervezetekkel a főként szemléletformálást célzó Család, Esélyteremtési és Önkéntes Ház vezetése során került kapcsolatba.

– Törekvéseink érdekében többféle kerekasztalt működtetünk. A különböző nehézségekkel küzdő társadalmi csoportok számára rendezvényeket szervezünk, amelyeken bemutatjuk, hogy ők is értékes tagjai a társadalomnak. Ilyen például a Neked MUNKA, nekem ÁLOM! program. Azt tapasztaltam, hogy nagyon motiváltak a ­különféle civil szervezetek, de hogy megfeleljenek a kihívásoknak, ahhoz több információra, plusztudásra van szükségük. Vezetője lettem a Szociális és Foglalkoztatási Kerekasztalnak. E kerekasztalok lényege a tapasztalatcsere, a közös programok megvalósítása, továbbá, hogy részt vállaljanak Szolnok város Civil Stratégiájának kialakításában. 2008-tól én vagyok a Civil Tanács elnöke – mesélt civil feladatairól a szakember.