2020.02.25. 07:00
A szolnoki közkutak közül jelenleg csak kettőből folyik termálvíz
A Tisza Szálló manapság folyamatosan kételkedésre okot adó termálvize szolgáltatta az apropót a hotel és kútja, illetve áldásvize történetének felelevenítésére. A „mi volt előbb: tyúk, vagy tojás?” vissza-visszatérő felvetés esetünkben meglepetéssel szolgál.
Az 1928 áprilisában megnyitott Tisza Szálló és Gyógyfürdő előtt még javában fúrták a kutat
Forrás: Beküldött fotó/Hidrológiai Közlöny
Csath Béla aranydiplomás bányamérnök a 2003-as Hidrológiai Közlönyben a szolnoki hő- és gázforrások történetéről tett közzé írást. Aszerint 1925-ben egy, a helyi Művésztelepen alkotó festőművész, Zombory Lajos állt a városvezetők elé azzal a tervvel, hogy a Tisza partján egy hatalmas francia stílusú park, egy szálloda, illetve egy gőz- és gyógyfürdő létesüljön.
Még abban az évben, a városi közgyűlés július 3-i ülésén, dr. Tóth Tamás polgármester előterjesztésében, a képviselők megszavazták, hogy a város gőzfürdőt építtet a Tisza-parti állatvásártéren. Az 1926. március 26-i tanácskozáson pedig már arról is döntés született, hogy az építendő fürdő üzemeltetési költségének csökkentése érdekében, legalább 300 méter mély artézi kutat kellene fúratni. Megkezdődtek a beruházások: először a fürdőé, 1927. január 29-én pedig a kúté. A fúráshoz a fatornyot a félig kész fürdőépület előtt állították fel. A Tisza Szállót és Gyógyfürdőt Hegedűs Ármin tervei alapján, 1928-ra építették fel, április 14-én megnyitották.
Jelentős fúrási iszap és sár társaságában már fogadta szállóvendégeit a hotel, mikoris az épület közvetlen közelében, a Lapp Henrik Mélyfúró Vállalat Rt. gépészete, illetve Horusitzky Henrik és Pávai Vajna Ferenc geológusok által vezetett kutatócsapat 1928 szeptemberében 53 Celsius-fokos gázos termálvizet talált 949,5 méter mélységben (a szakma a harminc fok feletti vizeket hívja termálvizeknek, az alattit artézinek. A szolnoki közkutak közül kettő az, ami meghaladja ezt a hőfokot, a Tisza Szállóé és a Szolnok ispán körútié, amely 720 méter mélyről tör a felszínre – a szerző).
A Tisza Szálló „ásványvizét” az összetevői és hatásai alapján gyógyvízzé nyilvánították. Jódos-brómos gyógyvize sok kalciumot, magnéziumot, fluort, metakovasavat és metabórsavat tartalmaz, így reumatikus, ízületi és nőgyógyászati betegségek, illetve különböző eredetű gyomorfájdalmak kezelésére is kiváló. Ezzel fűtötték a Tisza Szállót, sőt a Szigligeti Színházat is. Széndioxiddal dúsítva, „Áldás” néven, 1930-tól palackozták is a gyógyvizet: Pólya Tibor festőművész az egyik, a szállóban átmulatott éjszaka után belekortyolt a gyógyitalba, s ezt találta mondani társainak: áldás ez a víz! Később a festőművész rajzolta meg a palack címkéjét is...
Negyven év múlva segédkút létesült
A hévízkút az 1970-es évek elején a megnövekedett faladatait ellátni már nem volt képes. A szakemberek melléfúrásos felújítást határozták el. Erre 1972-ben került sor, amikor a VIKUV 948 méteres kutat készített, amely plusz 1,5 méter magasan 900 l/perc hévizet termelt.