Váradi Éva kiváló szakmai munkáját díjazták a kultúra napján

Lelkesedésének és szorgalmának köszönhetően 2004-ben kinevezték az intézmény vezetőjévé. Váradi Évával, a Kassai úti Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola igazgatójával beszélgettünk, akinek kiváló szakmai munkáját a magyar kultúra napján Szurmay Ernő-díjjal jutalmazta a város.

– Mikor és minek a hatására fogant meg a gondolat, hogy pedagógiával foglalkozzon?

– Nem tudom, ez valahogy magától értetődő volt. Középiskolai tanulmányaim alatt a történelem és a földrajz voltak a kedvenc tantárgyaim, és ez a párosítás valamilyen módon meghatározta azt, hogy tanárképző főiskolára menjek tovább. Földrajz-népművelés szakra jelentkeztem Nyíregyházára, ahol időközben felvettem a történelem szakot is. Arra viszont emlékszem, hogy egyszer, amikor fiatal koromban hazamentem a szüleimhez, a papírok között megtaláltam egy olyan tablót, melyet még az általános iskolai technikaórán készítettem egykor. Arról szólt, hogy felnőtt korában ki-mi akar majd lenni. Döbbenten láttam a tablón, hogy én már akkor tanárként képzeltem el a jövőmet. Tehát valahol, tudat alatt ez mindig megvolt bennem.

– A főiskola elvégzése után hol kezdett dolgozni?

– Hát, rendkívül unalmas az én történetem ebből a szempontból (mosolyog), mert én rögtön Szolnokra kerültem, és azonnal ebbe az iskolába. Harminckét éve a Kassai Úti Általános Iskolában dolgozom, persze ma már nem ez a hivatalos neve. Véletlenül sodródtam ebbe a városba, a tudatosság talán annyi volt benne, hogy szerettem volna otthonról, Kenderesről elkerülni, de nem nagy távolságra. Szolnok ebből a szempontól ideálisnak tűnt. Senkit nem ismertem még akkor itt. A Kassaiban rögtön osztályfőnök lettem. Maga az iskola sem volt tervezett, itt volt üresedés. Így indultam el ezen a szakmai pályán, és időközben mindig jött valamilyen új szakmai kihívás, így nem tudtam belefásulni.

– Persze ehhez kellettem én is, mert úgy gondolom lelkesen, hittel tettem a dolgomat, és megtaláltak ezek a feladatok. Voltam osztályfőnök, minőségügyi munkát is végeztem, diákönkormányzati vezető voltam, aztán igazgatóhelyettes lettem. Mindeközben megtalált a drámapedagógia, melyből szakvizsgáztam. Elkezdtem dolgozni a Teátrum Művészeti Iskolában, melynek jelen pillanatban is művészeti vezetője vagyok, 2004-ben az általános iskola igazgatójává választottak.

– Az ön irányítása alatt vált a Kassaiból két tanítási nyelvű iskola?

– Igen. A nyolcvanas években – 88-ban kezdtem itt dolgozni – ez az iskola angol tagozatos iskola lett. Aztán a törvény emelt szintűnek nevezte, de mindig megmaradt a nyelvi profil. Amikor a közoktatásba bekerült a két tanítási rendszerű iskolatípus, azt gondoltam, hogy ez egy természetes továbblépés volt. A diákok így már magasabb óraszámban tanulják az angolt. Ebben a rendszerben a nyelv már nem cél, hanem eszköz, hiszen különböző tantárgyakat is angolul tanulnak. Ennek egyik kulcsa a korai nyelvoktatás, így a gyerekek még minden gátlás, minden görcs nélkül kezdenek el nyelvet tanulni. A mi példánk is azt mutatja, hogy ez egy működő rendszer.

– Gondolom, hosszas előkészítő munka előzte meg az új koncepció kialakítását…

– Hogyne! Egy éven át tartott. Budapesten, az igen magas szakmai szinten működő Városligeti Iskolában is tájékozódtunk, amely egyfajta bázisintézménye ennek az iskolának. De voltunk Hajdúszoboszlón, Törökszentmiklóson is. Alapos felkészülés előzte meg a váltást mind humán erőforrás, mind szakmai továbbképzés szintjén. Nagyon végig kellett ezt gondolni, hiszen most – bár jelen pillanatban nem tudok pontos adatokat mondani – a felső tagozaton hét angolul beszélő tanárunk van, alsó tagozatban pedig szintén az a cél, hogy minél többen legyenek angol műveltségi területről érkező tanítók.

– A befektetett munka meghozta a gyümölcsét?

– Azt gondolom, hogy ezek az évek azok, amelyekből le tudjuk vonni a következtetéseket és láthatjuk, hogy mindez mit is jelentett. Az első fecskék kirepültek. Tavaly végzett az első olyan osztály, amelyik végig két tanítási nyelvű volt. Lenyűgözőek az eredmények! Nem is gondolom, hogy ezt ilyen formában fogjuk tudni tartani, mert gyakorlatilag abból az osztályból hetedik és nyolcadik osztály tanév végére szinte mindannyian letették a középfokú nyelvvizsgát. Ennek feltétele, hogy a gyerekek betöltsék a 14. életévüket. Voltak olyan diákok is, akik a felsőfokút is megcsinálták. Hangsúlyozom, ez nem cél! Nyilván támogatjuk ebben a gyerekeket, ha ezt szeretnék, de nem elvárás.

– A Kassaiban az órák elosztása is eltérő egy átlagos iskolához képest?

– Pedagógiai programunkat úgy építettük fel, hogy első és második osztályban négy óráig vannak itt a gyerekek, a délutáni órákban is vannak tantárgyaik. Tényleg nem csak lózung szintjén mondjuk azt, hogy délutánra is teszünk olyan órákat, melyekkel kiszélesítjük a napot, így egyenletesebben tudjuk terhelni a gyerekeket, akik egyébként tényleg nagy teher alatt vannak, én úgy gondolom. Ez is egy félelmünk volt annak idején, hogy bírják-e majd ezt a gyerekek, de a tapasztalat azt mutatja, hogy kimeríthetetlen energiájuk van, és bírják.

– Az igazgató és a pedagógusok is?

– Én nagyon jól bírom (mosolyog) A legfontosabb, hogy találjak olyan munkatársakat, akik jönnek velem, és hála a jó istennek, fantasztikus tantestület van itt, a Kassaiban, nagyon sok fiatallal. Ez utóbbi döntésem tudatos volt, hiszen amikor a két tannyelvűt elkezdtük, akkor nagyon sokat kerestem, mentem azután, hogy olyan embereket találjak, akik tényleg ezt akarják csinálni. Azt gondolom, hogy a Kassai egy jó hívószó. Aki angolul szeretne tanítani a közoktatásban, itt megtalálja a helyét. Igyekszem motiválni a kollégákat. Olyan összejöveteleket, rendezvényeket szervezek ahol együtt lehetünk kötetlenül is. Ez egy jó közösség, én úgy gondolom, és nem, ez már nemcsak munkakapcsolatról szól, annál egy picit több is…

Névjegy

Váradi Éva

Intézményvezető, tanár – történelem, földrajz, népművelő szak – drámapedagógus – Teátrum AMI

Születési hely: Kenderes

Munkahely: Kassai Úti Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola

Tanulmányok: Gábor Áron Gimnázium, Karcag, nyíregyházi főiskola