Máig rejtély övezi, miben lelte halálát a karcagi lelkipásztor

Bár az előkerült koponyát és cipővel együtt megmaradt lábszárcsontot a hatóságok az 1957. augusztus 10-e táján nyomtalanul eltűnt Pap Béla karcagi református lelkésznek tulajdonították, a lelkipásztor felesége azok alapján nem tudta férjét azonosítani. Ettől függetlenül Porva községben 1958. december 11-i dátummal kiállították Pap Béla halotti bizonyítványát. A lelkipásztor 1957. augusztus 10 én indult öccsével kirándulni a Bakonyba, s ott azzal váltak el, hogy néhány napig még egyedül járja majd a hegységet. Ettől kezdve őt élő ember nem látta.

A hivatalos szervek sokáig nem tudták eldönteni, hogy milyen álláspontot képviseljenek az ügyben. Az egyik változat a néha még ma is előhúzott öngyilkosság volt, ami ellentmondott a lelkész jellemének. Más nézet szerint nem az ő földi maradványait lelték meg, s valójában disszidált, ami azért valószínűtlen, mert börtönévei alatt a BBC magyar nyelvű adása is foglalkozott vele. Ismert emberként ebben az esetben mindenképpen nyilvánosságot kapott volna. Beszéltek arról is, hogy a Bakonyban állomásozó oroszok lelkén szárad a halála, de erre sincs bizonyíték. Végül az lett a hivatalos álláspont, hogy az egyébként gyakorlott túrázó szakadékba zuhanva lelte halálát, s vadállatok hordták szét a maradványait.

Az egész ügynek az ad különös jelentőséget, hogy Pap Béla személyében egy, a kollaboráns egyházi vezetők, az államhatalom és saját töretlen hitének, emberi tartásának malomkövei közé került, meghurcolt életű ember pályája érhetett véget a Bakonyban. Történetét Csűrös András református lelkész kutatásai és Bihari István karcagi lelkipásztor hátrahagyott emlékezései alapján idézzük fel.

Papp Béla megyénk legnagyobb református egyházközségének, az akkoriban kilencezer főt számláló karcagi gyülekezetnek volt 1942 és 1957 között a hivatott lelki vezetője. Bár az államhatalom és a vele együttműködő akkori egyházi vezetés összehangolt fellépése miatt élete utolsó hat évében nem tudta ellátni hivatalát kései elégtétellel őt tekinthetjük mindvégig a gyülekezet lelkipásztorának.

Minden adottsága megvolt ahhoz, hogy a szó legnemesebb értelmében a lelkek pásztora legyen, ami idővel legfőbb bűnévé vált. Erre a feladatára mozgalmas ifjúsága is felkészítette, mivel Trianon után szüleivel, testvéreivel Erdélyből menekült az anyaországba. Itt megtapasztalta a vagonlakó lét keserveit, s anyagiak hiányában az orvosi egyetemre sem tudott bejutni. Helyette teológiát tanult, majd ösztöndíjjal a tengerentúlon bővítette ismereteit. Kezdetben vallástanárként, diákszövetségi missziós lelkészként, illetve egyházi lapok szerkesztőjeként ténykedett, első gyülekezeti beosztása Vácott volt, ahol ő vezette be e börtönlakók lelki gondozását. Nem sejthette, hogy idővel az itteni cellák lakójaként egykori templomának behallatszó harangszava lesz erőt adó vigasza a rácsok mögött.

Mi volt a bűne, ami miatt a kommunista fordulat alatt szembe került a hatalommal? Hite és emberi tartása. Karcagi lelkészként messze sugárzó tevékenységével vívta ki az állam haragját. Kiállt a kitelepítettek, a kulákok mellett, prédikációiban tiltakozott az idegen megszállás ellen, s népes tábort mozgósítva fellépett a hatalommal együttműködő egyházi vezetéssel szemben. Végül az egyházi iskolák államosításának és a téeszesítésnek az ellenfeleként írta alá a saját ítéletét.

Amikor az ÁVÓ letartóztatta a későbbi külügyminiszter, akkor még tiszántúli református püspök, Péter János megfosztotta a szolgálat lehetőségétől is. Helyére a gyülekezet tiltakozása ellenére más lelkipásztort állítottak, őt pedig egy, azóta hatályon kívül helyezett koncepciós perben államellenes tevékenység címén négy és fél évre és felesége és hat gyermeke létfeltételeit tönkretevő teljes vagyonelkobzásra ítélték.

Hívei megbecsülését jelzi, hogy gyülekezete távolléte alatt is anyagilag támogatta a családját. Bár 1956-ban, még a forradalom előtt szabadult, korábbi hivatalát az egyházi vezetés, továbbá az Állami Egyházügyi Hivatal, illetve annak vezetője, Miklós Imre államtitkár intézkedésére már nem foglalhatta el. Hátralevő életében vegyész testvére mellett segédmunkásként kereste saját és családja kenyerét, miközben a börtönévek nyomasztó lelki öröksége miatt minden szabad idejét a természet békés csendjében töltötte. Mai ismereteink szerint ötvenévesen egy ilyen útján végezte be földi pályáját, aminek máig titok övezi a pontos körülményeit. Biztosan annyit tudunk róla, hogy sorsát semmiképpen sem függetleníthetjük a kommunizmus emberpusztító voltától.

Pap Béla nevét ma utca és emléktábla őrzi Vácott és Karcagon. Karcagon gyülekezeti házat is neveztek el róla. A Legfelső Bíróság 1990. augusztus 28-án az ellene hozott ítéletet törvénysértőnek és semmisnek nyilvánította.

Püspökből külügyminiszter, Péter János kanyargós pályája

Péter János 1936-tól 1945-ig a budapesti Bethesda kórházban szolgált lelkipásztorként, majd nyelvtudására alapozva 1945-ben a külügyminisztériumban állt állami szolgálatba. A szintén lelkészből lett köztársasági elnök, Tildy Zoltán, illetve Szakasits Árpád mellett az elnöki titkárságot vezette. Onnan került 1949-ben a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöki székébe. 1961 és 1973 között ő töltötte be a külügyminiszteri tisztet. Hivatalosan 1961-től volt az MSZMP tagja, de már püspökként is a párt irányvonalát képviselte egyházán belül.