Magához láncolta a Tisza-tó Farkas Lászlót, az Év sporthorgászát

Nincs két egyforma ember, ahogy egyforma horgász sem. Mindenkinek saját története, műhelytitkai és fogásai vannak. A lustább természetkedvelők csak kiülnek a víz partjára, és onnan élvezik a Tisza-tó nyújtotta egyedi, páratlan élményt, míg vannak, akik csónakba ülve vallatják a vizet, a tározó különböző, sokszor rejtett zugaiban.

A közelmúltban tartotta évértékelő rendezvényét a Tisza-tavi Sporthorgász Kft., melyen Farkas László elismerést vehetett át. A helyi közönség számára talán kevésbé ismerős a Heves megyei fiatal, de a horgászok között annál inkább.

– Egyszerű tiszai horgász vagyok, már tizenkét éve. Korábban a Hernádon, majd a Felső-Tiszán horgásztam édesapámmal – felelte hírportálunk érdeklődésére a díjazott.

– Úgy kerülhettem előtérbe, hogy szeretem az élményeimet viszonylag olvasmányosan megírni, amit többen is rendszeresen olvasnak – magyarázta.

Hosszú utat tesz meg, mikor horgászatra adja fejét, hiszen nem Tiszafüreden vagy Poroszlón, de még csak nem is a Tisza-tó vonzáskörzetében él, hanem Bélapátfalván. Ez testvérek között is alkalmanként közel másfél órás autóút. A távolság mégsem tántorítja el, ha teheti, ellátogat a tározóhoz. Nagyapja egykor a Hernádon volt révész, sokat tanult tőle a vízről.

– Volt egy időszak, mikor a tanulmányaim miatt eltávolodtam a horgászattól, de mikor Egerben vállaltam munkát, barátaimmal meglátogattuk a Tisza-tavat. Azonnal beleszerettem – forgatta vissza az idő kerekét a tervezőmérnökként dolgozó férfi.

Mi tagadás, meglepte, mikor megtudta, hogy ő kapta a kiemelkedően sportszerű horgászoknak járó elismerést. Úgy gondolja, nagyon sok becsületes, tapasztalt horgász van a Tisza-tavon, akik megérdemelték volna az elismerést, akárcsak jó barátai, akikkel együtt látogatják a tavat.

– Minden sportban alapvető, hogy tiszteljük az ellenfelünket, és ennek megfelelően állunk hozzá. Furcsa lehet, hogy azt mondom egy halra, ellenfél, de végső soron ez a tisztelet a sportszerűség fokmérője – vélekedett a jellemzően ragadozó halakat kedvelő sportember. Ő maga is szereti a halat, mint ételt, de soha nem visz haza többet annál, mint amit a szabályok lehetővé tesznek. Az esetek döntő többségében pergetős módszerrel pecázik, kivéve a tavaszi időszakot, amikor a kiöntéseken előszeretettel kárászozik.

– Kedvencem a csuka és az októberi időszak – árulta el.

– Ilyenkor, télen is szeretek kijárni a vízre, most is kihasználom az alkalmat, és dobok párat, míg be nem sötétedik – osztotta meg a Tisza-parton megesett találkozásunkat követő tervét.

A Tisza-tavon mindig kardinális kérdés a helyszín, főleg, ha valaki csukázni szeretne. Mint tapasztalt horgász, úgy látja: tény, hogy a tározó rejtett zugai, csendes vizei szép példányokat rejtenek, de ha valaki igazán nagy halakat szeretne fogni, akkor bizony a nyílt vízen kell próbálkoznia.