2020.01.14. 20:00
Évezredes településnyomokra bukkantak a Kombájn úton
Szkíta kori település maradványaira bukkantak a régészek Szolnokon, a Kombájn úton. A páratlan leletanyagra egy üzemcsarnok építését megelőző feltárás során találtak rá.
Szelevényről és Csépáról is érkeztek az ásatás helyszínére segítők, akik több napon keresztül dolgoztak a szkíta kori település feltárásán
Fotó: Mészáros János
– A Kombájn úti ásatás egy megelőző feltárás volt, amelyet akkor végzünk, amikor valamilyen beruházás veszélyeztet egy lelőhelyet. Jelen esetben a munka egy nagyjából ezernégyszáz négyzetméternyi területet foglalt magába. Régészeti szempontból ez egy igencsak kis területnek számít, hiszen gyakran több ezer négyzetméternyi területen dolgoznak a régészek – számolt be a kutatásról Kovács Péter, a Damjanich János Múzeum régésze. A szakértő elmondta, a nemrégiben lezárult feltárás első lépéseként munkagép távolította el a talaj felső, 30–40 centiméteres rétegét. Ezt követően rajzolódtak ki az egyes régészeti jelenségek…
– Kiderült, a helyszín egy középső vaskori lelőhely, mely a Vekerzug-kultúrához tartozik. Erről azt kell tudni, hogy a Krisztus előtti 7. századtól a 4. század közepéig létezett domináns kultúraként az Alföldön. Ugyanakkor a középső vaskori települések meglehetősen szórványos szerkezetűek, amolyan tanyasi jellegű telepeket kell elképzelni. Épp ezért nagy szerencsénk volt, hogy ebbe a területbe beleesett egy ilyen helyszín – hívta fel a figyelmet a régész.
Majd kiemelte, a leendő üzemcsarnok területén egy szkíta kori települést tártak fel, melyet három árok vett körbe. Közülük az egyik csaknem egy méter mély volt. Kifelé haladva pedig még két kisebb árokra figyeltek fel. Emellett napvilágot látott egy földbe süllyesztett padlójú épületmaradvány, mely két helyiségből állt. A szakértő szerint az efféle, két helyiségből álló épületek meglehetősen ritkák ebből a korszakból.
A helyszínen ezzel együtt cseréptöredékeket is azonosítottak.
– Ezeknek két csoportja választható szét. A kézzel formált és a korongon készült töredékek. A korongon készültek között tálak találhatók, amelyeket leginkább a mai levesestálakhoz lehet hasonlítani. A kézzel formáltak többsége viszont különféle főzőedény, fazék. Az efféle míves tárgyakon díszítőelemként bütykök és ujjbenyomások rajzolódtak ki, míg az egyik apróbb töredéken grafitos fényezés nyomait fedezték fel a kutatók.
Kovács Péter ezután arra is rámutatott, hogy korábban sem volt ismeretlen a régészek számára a Kombájn út környéke. Az 1950-es és ’60-as években például a Damjanich János Múzeum korábbi igazgatója, Kaposvári Gyula végzett itt leletmentő feltárást, 2016-ban pedig Mali Péter régész azonosított településnyomokat. A leletanyag sorsáról megtudhattuk, tisztításuk és a feldolgozásuk már megtörtént az intézmény raktárában. A cserépleleteket hamarosan leltárazzák.
– Még idén szeretnék egy tudományos cikket írni a leletekről a múzeum évkönyvébe, és közzétenni egy ismeretterjesztő anyagot az intézmény régészeti blogján. Korábban ugyanis nem ismerhettünk Szolnokon településrészletet a középső vaskorból – vázolta a szakember.