Vélemény

2020.01.11. 11:30

Az ingatlanoknak is meg van a maguk sorsa

Hogy valójában mit jelent az „én házam”, azt talán az ember addig nem is érti igazán, míg nem lesz sajátja.

Szabó Lilla Laura

És bizony, ingatlant venni nem olyan egyszerű feladat. Persze ki hosszabb, ki rövidebb keresgélés után rátalál a „tökéletes fészekre”. Néha akár egyetlen nap alatt is, erről cikkünkben olvashatnak. Emellett számos egyéb, a megyét érintő extrém rekordról szintén.

Az eladásra szánt ingatlanok széles palettán mozognak. A településtől, városrésztől függően akár egy kevésbé jó állapotú lakásért vagy házért is borsos összegeket kérhetnek. De egy megkímélt épület is állhat kevésbé frekventált környéken, ám lelket nyugtató áron. Csak mérlegre kell tenni az igényeket, no meg a lehetőségeket.

És ki kell vonni a képletből az érzelmi szálakat. Ez nem olyan egyszerű dolog. Családi körben megtapasztaltam a nehézségét. A nagyapám halála után teljesen üresen maradt a kellemes méretű, tiszaföldvári családi ház. Kert, baromfiudvar, alsó épület. Négy kéz és egy közös élet munkája. Szóba került ugyan, hogy a rokonságból valaki beköltözzön, de nem így alakult. Az eladás mellett döntöttünk. Persze jóval kevesebbért hirdettük, mint amennyit a méretei alapján ért. Az elhelyezkedése ugyebár… és az utca… és távol a központtól… Duzzog rajta az ember. De a tények és az üzlet makacs dolgok.

Vagy dacoskodunk, vagy sokáig nem tudunk túladni rajta. Azt hiszem, az ár sokszor szinte másodlagos, és az időtényező fontosabb. Jó pár szerencsés adásvétel kulcsa rejlik ebben. Némi időbe telt, de gazdára talált. Néha járok arra, és látom, hogyan telik meg újra élettel a ház. Folyton csinosítják, egyre modernebb és szebb. Jó, hogy megint „édes otthon” vált belőle.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában