Száztíz éve gyűjtötték először csokorba a közúti szabályokat

Igaz, már a középkortól kezdve megpróbálták szabályozni az utak forgalmát, de az akkor közlekedő, állati erővel vont járművek sebességét látva ez nem okozott nagyobb problémát. Tudnunk kell ehhez, hogy akkor még hazánkban is a „balra tarts” elve érvényesült. Az utak jobb oldalán baktató vándorok vagy szekerek így jobb kezükkel üdvözölhették egymást, vagy kalapot emelhettek a szembe jövőnek. Mindez a legendák közé tartozik, de azért van némi valóságalapja.

A gondok akkor kezdődtek, amikor az utakon megjelentek az autómobilok és más robbanómotoros járművek. A Baross Gábor tevékeny közreműködésével létrehozott 1890. I. törvény intézkedett az utak osztályozásáról és kiépítéséről, valamint megpróbált a forgalommal kapcsolatban is néhány problémát megoldani, igaz jórészt a lovas kocsikra vonatkoztatva. Ez mondta ki az addig bevett szabályt is: „…minden járművel balra kell hajtani, szembejövő járműnek balra kell kitérni…”. Csakhogy a rohamosan fejlődő és gyorsan haladó autók megelőzték a szekereket, ha pedig nem akartak az útból kitérni, rádudáltak, ettől néhány ló megvadult, és máris megvolt a tragédia.

A probléma más országokban is felütötte fejét! Az eltérő szokások összehangolására Párizsban 1908 októberétől konferenciát rendeztek, amely 1909. október 11-én ért végett egy huszonnégy oldalas egyezmény aláírásával. A rendezvényre hazánk is küldött képviselőket. A legnagyobb eredmény az volt, hogy egységes szabályokra tettek ajánlást a közúti közlekedés területén a résztvevő országok kormányainak. Ekkor jelentek meg az első KRESZ-táblák, amelyek száma mindössze négy volt.

Magyarországon ezután megjelent a Belügyminisztérium 57000/1910. számú rendelete a gépjárművek közúti forgalmáról. Ez többek között bevezette az előzőekben említett négy táblát, amelyek kör alakúak voltak kék háttérrel, és fehér színű szimbólumot tartalmaztak. A táblák veszélyhelyzetre hívták fel a figyelmet, úgymint: kanyarulat, bukkanó, vágánykeresztezés, útkeresztezés. A kör alakot csak évtizedek múlva váltotta fel a háromszög alak, de a kék-fehér szín még sokáig megmaradt. Arról egyelőre nincs forrásunk, megyénkben hol rakták ki először ezeket a táblákat, de egy 1935-ös fényképen már látható a kanyarulat táblája a Szolnok–Szajol közti 4-es számú főúton, bár ez háromszög alakú.

Ez a rendelet vezette be a rendszámtáblákat is. A magántulajdonban lévő autókról a következőket írta: „…A magánhasználatra szolgáló gépjárművek rendszámán a jelzések fehér alapon vörös betűk (Budapesten vörös római számok) és fekete arab számok, a betűk (Budapesten a római számok) az arab számoktól vörös színű kötőjellel elválasztva…”

Ugyancsak az 1910-es rendeletben jelenik meg először a gépjárművek forgalmi engedélye és a „gépjárművezetői igazolvány” – amit napjainkban egyszerűen csak jogosítványnak hívunk. A gépjárművek és a sofőrjelöltek vizsgáztatására az országban tizenöt gépjárműkerületet alakítottak ki. Ez annyit jelentett, hogy a hatósági eljárás lefolytatására tizenöt helyet jelöltek ki, és meghatározták a vizsgaközponthoz tartozó körzetet. A rendszeres járművezető-képzések azonban csak két év múlva indultak meg. A rendszámtáblákat a kerület 1 számmal kezdve adta ki, az arab számok előtt pedig feltüntették a kerület betűjelét: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye esetén – mivel a budapesti kerülethez tartozott – minden rendszám a „B” betűvel kezdődött.

Az intézkedés megteremtette a korszerű gépjármű-közlekedés alapjait, de az a korszakalkotó szabályozás, amit az első KRESZ-nek nevez a szakirodalom, csak 1930-ban lépett életbe, a 250.000/1929 belügy­miniszteri rendelet alapján.