Bármilyen hangszernek látszó tárgyat megszólaltat

Még egy műanyag kupakkal is dallamokat játszik a tiszakürti Németh György, aki a műhelyében kalauzolt végig minket. A háza táján nincs olyan, hogy tönkrement vagy elszakadt, azokból az alkatrészekből is újabb hangszerek készülnek, egy lyukas bőrből és kókuszdióból hegedűhöz hasonló pengetős készült. Ötletessége páratlan, az egyszerű ember számára haszontalan dolgokból tud hangszert varázsolni.

– Itt vannak a fúvósaim, a számuk mindig változik, sorakozik felakasztva a bambuszfuvolától kezdve a japán sakuhacsin keresztül számos egyéb hangszer – mutatott büszkén a falára Németh György, amikor minap a műhelyébe léptünk.A legegyszerűbbnek tűnő dióokaria mellett a bodzafából aprólékosan faragott furulya is díszelgett. A műhely különlegességét mégis a használati tárgyakból átalakított hangszerek adják.

– Egy Singer varrógép dobozából, nagybőgőt készítettem, ahogy egy egyszerű bambusznád felmosófából, egy fél dobból és a teniszütő húrjaiból is, de van itt kókuszdió, amit felhúroztam és vonóval szólaltatom meg. Akad egy felhangolt xilofonom is, amit azokból a csövekből építettem össze, amit a gázszerelő itt hagyott – részletezte György, majd elővett egy karikába tekert gumicsövet, melynek a végére műanyag flakont erősített.

– Még a kunszenti kürtösök is játszottak vele, olyan jól szól – hangsúlyozta a hangszerkészítő ezermester, aki jelenleg az iskolában fűtőként dolgozik.

Korábban a konzervgyárból dobozokat hozott haza, egy másik munkahelyéről süteményes és csokoládés dobozok kerültek a műhelybe.

– Egy idő után már nem tudtam hova tegyem őket. A süteményesből bendzsó lett, a konzervből vonós hangszer. Találtam egy darab műanyag csövet, hihetetlen klassz hangot ad ki, de nagyon nehéz fújni– magyarázta György, akit az Operaházból is felkerestek, hogy készítsen a Varázsfuvola előadásához egy hangszert.

– Sokszor kellett meghallgatnom, de végül rájöttem, hogy egy pánsíp hangja hasonlít leginkább a kívánt dallamhoz. Egy tömb fából faragtam ki, telefonon visszajátszottam a hangját a megrendelőnek. Nyakba akasztót is szerkesztettem rá, így az énekesnek is mindig kéznél volt. Az előadás során csak belefújt és kiadta a várt sejtelmes hangot – mesélte a tiszakürti férfi. A hangszerkészítő számtalan citerát faragott különleges népi motívumokkal díszítve a felületét.

– Látod ennek érdekes nyekle-nyakló lába van – mutatja hangszerét György, egy pengetőnek használt gyors kötözőt előkapva el is kezd játszani a prím citeráján, ami ingujj vasalódeszkából készült. A fenyőfát hosszára kettévágtam, a másik feléből basszus citerát csináltam fordítja meg a hangszerét a készítője.

Németh Györgyöt a környékbeli településekre előszeretettel hívják hangszerbemutató előadást tartani, mely során a gyermekek mellett a felnőtteket is elkápráztatja a sokszínű hangszereivel.

A népzene az élete részévé vált

– Zenei általános iskolába jártam, de nem voltam jó énekes, a népzene viszont mindig érdekelt – kezdte történetét Németh György, aki a citera dallamos hangjába szeretett bele elsőként. Autodidakta módon tanult zenélni – Eleinte csak néhány népdalt tudtam eljátszani, de azt is csak egy ujjal. Majd a Máv feltörekvő zenekar tagja lettem, ahol megtanítottak citerázni. Sokat kellett gyakorolnom, a végén már szólistaként kísértem a táncosokat – részletezte a tiszakürti hangszerkészítő, akinek repertoárját mára számos népdal színesíti.