Nagy tehetséggel formálja az agyagot az ifjú kevi alkotó

A műhelyben fogadott, hiszen az ifjú művész számára fontos a megfelelő közeg. A polcokon korábbi munkák és égetésre váró darabok sorakoztak, központi helyen a korongok álltak. Mosolyogva mesélte, hogy az elsőt még lábbal hajtotta, így azzal jóval nehezebb volt dolgozni. Azért megtartotta, hiszen szívének kedves maradt. Elmondása szerint forgás közben a kezek és a láb munkája eltér. Így szinte művészet volt összehangolni ezeket a mozdulatokat.

– Néhány éve, 2014-ben Sudár Anett keramikusmesternél jártunk az osztállyal, akkor nagyon megfogott ez a mesterség. Tetszett, hogy ennyi mindent el lehet készíteni az agyagból – mesélte. A kezdeti fellángolás komoly szenvedéllyé nőtte ki magát. Szülei mindenben támogatták, első korongját édesapja alkotta meg számára. Tamás nagy műgonddal kezdte készíteni a tárgyakat. Először egy takaros sótartót. Majd fél éven belül elkészítette első, saját miskakancsóját is. Ez bámulatos eredmény, hiszen ekkor mindössze tizenkét éves volt. Tamásban nem csak az meglepő, hogy fiatal kora ellenére ilyen mélyről jövő érzékkel képes megmunkálni az agyagot. Mindezt bal kézzel teszi.

– Nekem ez a természetes, a formák kialakításakor is így dolgozom. Azt már utólag tudtam meg, hogy a mesterek jobb kézről tanítják, akkor is, ha valaki a ballal ügyeskedne. A tanítóm, Derecskei Magdolna szokta mondogatni, hogy furcsa neki megszokni a látványt, de azt hiszem, ez már nem változik – vallotta meg mosolyogva. Közben pedig oda is lépett a munkaasztalon pihenő agyagtömbhöz, egy rögtönzött bemutató kedvéért. Legújabb korongja már elektromos hajtású, ami jelentősen megkönnyíti a dolgát.

– Ez itt karcagi agyag, ami jó zsíros és homokos, tapintásra olyan, mint a gyurma – mutatta, majd egy, a célra szentesített citerahúrral jókora darabot kanyarított le a barna alapanyagból. Mellékesen hozzátette, hogy bár léteznek speciális vágószálak, a hangszer húrja ugyanolyan tökéletes és a pénztárcát is jelentősen kíméli. Közben gondosan gyúrta az alapot, méghozzá azért, hogy a levegőbuborékok biztosan távozzanak belőle.

– Ez fontos része a folyamatnak, hiszen ha benne maradnak az elkészült kerámiában, az égetéskor szét is robbanhat. Így még a korongra kerülés előtt meg kell dolgozni – majd miután úgy ítélte meg, hogy rendben van, bekapcsolta a szerkezetet. A tiszta felületet egy szivaccsal gondosan megvizezte, hiszen ez is alapvető része a munkának. Egy kis adaggal bevonta a korong közepét, ez adta a készülő munka alapját. Majd fölhelyezte az alapanyagot, és nekifogott egy újabb miskakancsónak. Hol gyorsabban, hol lassabban forgott a lemez. Ujjaival és tenyerével pedig közben precízen formálta az alakot. A végeredmény tökéletesen szimmetrikus és arányos kiöntő lett. Nagyjából tíz perc alatt!

Tamás elmondta, hogy a megformálás nem hosszú idő, az égetés viszont annál inkább. A folyamat akár nyolc órát is igénybe vehet! Erre otthon nincs lehetősége, így művei mestere műhelyében kapnak végleges formát. Persze egyelőre remek hobbiként tekint erre a tevékenységre. Jelenleg a Mezőtúri Református Kollégium kilencedikes diákja, és éli a tinédzserek mindennapjait. Jövőjét informatikai területen képzeli el, de ki tudja, hogy ilyen tehetséggel milyen különleges utakra tereli majd a sors…

Kritikus a munkáival szemben

Az ifjú tehetség tavaly mutatkozott be először egy megméretésen. A XII. Országos Gyermek és Ifjúsági Népi Kézműves Pályázaton indult, ahol ugyan nem ért el helyezést, ám alkotását – természetesen egy miskakancsót – kiállították Debrecenben. Idén ismét próbálkozott volna egy több részes étkészlettel, ám szigorú szemei nem engedték át a saját rostáján. Fiatal kora ellenére igen kritikus a munkáival szemben, csak a kiváló darabokat viszi versenyekre. Kortársai elfogadják a szokatlan hobbit, sőt egy-két barátja maga is kipróbálta már az agyagozást. Tamás szívesen készít ajándékokat a családjának, gyakran örvendezteti meg őket egyedi alkotásaival az ünnepeken vagy jeles alkalmakkor.

A témával kapcsolatban véleményt is írtunk, melyet ide kattintva olvashatnak.