Munkája során megtapasztalta a mosoly gyógyító erejét

Azután a Hotel Kumániában köszöntötték az egészségügyi és szociális ágazatban dolgozókat.

– A szociális területen dolgozóknak életformája a gondoskodás, a megértés, az odafigyelés. A munkájuk „szeretetszolgálat”, melynek középpontjában a segítségre szoruló, szeretetre vágyó emberek állnak – kezdte köszöntőjét Tuka Antal. Az önkormányzat Humán Erőforrás Bizottságának elnöke szerint az itt dolgozóknak nem lehet rossz napja, hiszen tőlük mindig segítséget kérnek és várnak, és mindezt mosolyogva kell tenniük – fogalmazott, majd az önkormányzat nevében megköszönte az ágazatban dolgozók munkáját.

Kecze István polgármester Dr. Petkovich Tamás Szociális és Egészségügyi Díjat adott át a negyvenöt éven át végzett kiváló szakmai és lelkiismeretes munkája elismeréseként Süveges Zsigmondné háziorvosi asszisztensnek.

– Az általános iskola után nagyon szerettem volna óvónőnek tanulni, de másként alakult a sorsom. Már tizennégy évesen dolgoznom kellett, majd éveken át nagymamámat és nagybátyámat ápoltam. Ekkoriban fogalmazódott meg bennem, hogy segíteni szeretnék az embereken. Ebben a szándékomban erősített meg dr. Hetényi Lászlóné ápolónő, aki egy beteglátogatása során megkérdezte, szeretnék-e az egészségügyben dolgozni. Ekkor köteleztem el magam az egészségügyi ellátás mellett. Rózsika néni bátorított, segített, ő lett a példaképem – mondja a díjazott.

– 1971-ben orvosírnokként kezdtem el dolgozni, közben egészségügyi általános asszisztens és ápolói képzettséget, majd háziorvosi szakápolói képesítést szereztem. Büszke vagyok rá, hogy Petkovich doktor úrral még volt alkalmam együtt dolgozni. A hivatás iránti alázata, türelme, fáradhatatlansága és kedvessége példa volt előttem. A hetvenes években a város határában még sok tanya volt, ahová rendszeresen kijártam ellenőrzésre. Ott tapasztaltam meg, mennyit jelent egy mosoly, egy kedves szó az egyedül élő időseknek – magyarázza Icuka.

Példaként azt a nénit hozta fel, aki állig betakarva, teljesen magába zárkózva várta ágyában. Aztán a kezelés utáni beszélgetés közben kiderült, csak magányos, és elég pár szó ahhoz, hogy jobb kedvre derüljön. A látogatás végén már mosolygott, kiült az ágy szélére, nyoma sem volt korábbi levertségének.

– Ez az empátia szükséges a mi munkánkhoz – állítja a díjazott, aki az idősek mellett fiatalokkal is foglalkozott, az iskolákban felvilágosító és elsősegélynyújtó előadásokat tartott.

A karitatív önkéntesek egyesületének munkájába is aktívan bekapcsolódik. Egy fiú- és egy lánygyermek édesanyja, férjével ötvenöt éve él boldog házasságban. Azt, hogy sikeres lehetett munkájában, támogató férjének és gyermekeinek is köszöni, hiszen megértették, nem tud mindig velük lenni. Nyugdíjasként a kertészkedés jelenti számára a kikapcsolódást. Udvarukon a vetemények, gyümölcsfák mellett tavasztól őszig rengeteg virág van. Szerencsésnek tartja magát, mert egész életében azt csinálhatta, amit igazán szeretett.