Rengeteg titkot őriznek az ódon toronyórák

Ha egy fizikust vagy filozófust arról kérdezünk, hogy mi az idő, valószínűleg olyan bonyolult magyarázatba fog, amiből nem sokat értünk. Azt biztos nem tudjuk meg belőle, hogy hány óra van, pedig a hétköznapi ember számára az időnek ez a legfontosabb üzenete. Ezt szolgálták egykor a régi toronyórák.

Nekünk az idő az események folyamatos rendjét jelenti, ahogy Einstein viszonylag egyszerűen megfogalmazta, azért van, mert minden nem történhet egyszerre. Az időben való eligazodáshoz pedig a menetét is mérni kell, amiben a nap járásának a megfigyelésétől hosszú út vezetett a mai hajszálpontos időmérőkig. 

Miért voltak fontosak a régi toronyórák?

E fejlődésben évszázadokon át kitüntetett szerepe volt a toronyóráknak, melyekből még vármegyénkben is létezik néhány, gyakran már szolgálaton kívüli példány. Kezdetben ez volt az egyetlen időmérő egy település lakói számára, majd hozzá igazították a lassan terjedő fali-, asztali, zseb- és egyéb órákat. Végül a hajózás, a vasúti és közúti közlekedés felgyorsulása vitt el bennünket odáig, hogy nem tudunk meglenni állandó pontos időmérés nélkül, amihez nem elég a reggeli kakaskukorékolásra figyelni. 

Az időmérő szerkezetek hőskorának ránk maradt tiszteletre méltó, de sajnos egyre fogyó emlékei a templomtornyok ódon lakói, melyek jóval többek egyszerű kovácsmunkáknál. Annak idején egész életünket meghatározták, s most rajtunk a sor, hogy nyugdíjba vonulásuk és modern szerkezetekre váltásuk után tiszteletteljes megőrzésükkel is kifejezzük évszázados szolgálatukért a hálánkat.