Különös, titkokkal teli világot mutat be legújabb krimijében

Mindez ráadásul egy behavazott, fagyos hegyoldalban. Nagyjából ilyen helyzetbe csöppen az olvasó, amikor belekezd A. G. Miller legújabb könyvébe, A démonok hídjába. Az álnéven író szerző, Molnár G. Attila az Új Néplap szerkesztője, aki nemrég Tiszafüreden beszélt a mű kulisszatitkairól.

– Az új könyve hóviharral kezdődik. Szereti a hideget?

– Én? Jaj, dehogy! Alapvetően jó idő pártinak számítok, márciustól októberig vagyok igazán elememben, szeretek utazni, olyankor könnyedén lehet. Ráadásul reggelente futni járok. Egészen másként kezdődik a napom, amikor nyáron, gyönyörű napfelkeltében indulok kocogni, mint télen, amikor a koromsötéttel és a faggyal is meg kell küzdenem. Olyankor az is kihívás, hogy üzemi hőmérsékletre melegítsem magam. A januári időeredményeimmel sportolói társaságban nem is szoktam dicsekedni. Persze a télnek is vannak szép pillanatai, de akkor már legyen jó sok hó hozzá.

– A démonok hídjában van. Erősebb lett ezzel a történet?

– Más. A köd vagy a hóvihar jó alap egy rejtélyes történethez.

– Hátborzongatóan hangzik…

– Mert az is.

– Akkor az új könyve korhatáros?

– Mondjuk úgy, izgalmas esti olvasmány, de inkább felnőtteknek. A történet légköre és stílusa is alapvetően ezt az olvasói réteget célozza meg, miközben persze a humor is meghatározója a történetnek, ahogy az eddigiek esetében is. Az izgalom elválaszthatatlan része egy kriminek. Jó esetben úgy szippant a cselekménybe, mintha mi magunk is aktív részesei lennénk annak. A démonok hídját olvasva talán mi is feltehetjük magunknak a kérdést, vajon átkelnénk-e egy ködbe és sötétségbe vesző függőhídon, ha azt sejtjük, hogy minden baj oka odaát rejtőzik.

– Egyszer azt mondta, a romantikus szálat is keresik a műveiben az olvasók…

– Márpedig, ha így van, ebben találnak is. A démonok hídjában kapunk az emberi érzelmekből is, mint amilyen a férfi és nő kapcsolata. Végső soron egy krimiből is kiderülhet, miként érdemes randizni hívnunk szívünk választottját anélkül, hogy tudná, valójában randizni hívtuk. Az ilyesmi oldja is a történet alapfeszültségét vagy adott esetben adhat egy újabb lendületet az eseményeknek, főleg, ha azok egyébként a baljós végkifejlet felé tartanak. De persze egyéb érzelmekben sincs hiány, egy részük gyilkosságokhoz is vezet.

– Akkor elmondható, hogy az ön könyveit főként hölgyek olvassák?

– Az író-olvasó találkozókon mindenképp ők vannak többségben, így volt ez Tiszafüreden is. De a jó bűnügyi regények a férfiakat is érdeklik, magam is gyakran olvasok ilyeneket különféle szerzőktől.

– A repülés most mekkora hangsúlyt kap a történetben? Egy cikkben önt a repülőgép-katasztrófák specialistájaként említették.

– A repülés minden történetben felbukkan, de leginkább az események hátterét adja. Szóval, nem repülés-technikai szakkönyvekről beszélünk, a légi közlekedés populáris, népszerű oldalát ismerhetjük meg ezekből a krimikből. Bűnügyi regényekről van szó, amiknek a szórakoztatás az elsődleges feladatuk.

– Új könyvön dolgozik már?

– Persze, Elinor szeme a címe.

– Ő, mármint Elinor kicsoda? Talán egy csinos nő?

– Jó kérdés, akadt, aki már megkérdezte, vörös lesz-e vagy szőke hajú? De a válasz pár hónap múlva kiderül az új könyvből, az viszont biztos, hogy én nem szívesen találkoznék vele a valódi világban

Névjegy:

Név: Molnár G. Attila.

Írói álnév: A. G. Miller.

Foglalkozás: újságíró, az Új Néplap szerkesztője.

Végzettségei: cukrász, könyvtáros, történelemtanár.

Eddig megjelent bűnügyi regényei: A Titok-völgy foglyai (2014), A Szellemhajó kapitánya (2015), A halottlátó szigete (2018), A démonok hídja (2019).

Előkészületben lévő műve: Elinor szeme.