Dr. Kürti Sándort a gyermekek mosolya élteti

– Amikor megtudtam a szakterületét, elgondolkodtatott: gyermektüdőgyógyász. Gyermekkorban milyen tüdőbetegségek jellemzőek?

– A leggyakoribb gyermekbetegségek éppen a tüdőt érintik, ezek elsősorban különböző légúti fertőzések. Vírusos gyulladás, köhögés, gégehurut, tehát gyakorlatilag a gyermekbetegségek nagy része légúti megbetegedés, és egyre több az inkább felnőttekre jellemző allergiás, asztmás megbetegedés is.

– Mi okozza ezen tünetek számának növekedését?

– Valószínűsíthetően az életmód, a táplálkozás és a stressz is szerepet játszik benne.

– Gyerekekről beszélünk...

– A gyerekeknél is előfordul stressz a közösségekbe kerülés, a szülőktől való elszakadás, a követelmények miatt. Persze nem ez a döntő tényező, de szerepet játszik benne. A légúti megbetegedésben érintettek egy nagy betegkör, és itt, a gyermekosztályon fekvő betegek nagy része is ezzel küzd.

– Hány beteg gyermek fordul itt meg naponta?

– A gyermekosztályon naponta húsz-harminc, konkrétan az én területemen tizenkettő-tizenhárom. Egy részük kontrollra jön, de vannak új betegeim is. A gyermekosztálynak van egy sürgősségi ambulanciája, ahová hirtelen belázasodó, köhögő, fertőző betegek érkeznek. Akik hozzám jönnek, inkább a tartósan beteg, nem javuló, allergiagyanús páciensek, akiknek további, részletes kivizsgálásra van szükségük.

– Mennyire fiatalok azok a betegek, akik bekerülnek a gyermekosztályra?

– Egészen fiatal csecsemőkortól a nagyobb gyerekekig, de a létszám többségét az egészen kicsik teszik ki. A nagyobbak jobban kezelhetőek otthon, és az immunitásuk is erősebb. Általában az iskoláskorú gyermekek már ritkábban betegek, vagy ha azok is, nem kerülnek olyan súlyos állapotba. Viszont egy egy hónapos csecsemő néhány óra alatt súlyos állapotba kerülhet.

– November 17-én volt a koraszülöttek világnapja. Mennyire van összefüggésben az idő előtt születés a tüdő állapotával?

– Koraszülésnél minden szerv fejletlenebb állapotban van, de a tüdő, mint a légzés szerve, létfontosságú. A koraszülöttek – attól függően, hogy milyen fokú koraszülésről van szó – sokszor légzéstámogatást igényelnek. Lehet, hogy csak oxigént kell adni, de az is, hogy túlnyomásos oxigént vagy gépi lélegeztetést. Ez megviseli a tüdejüket olyan szempontból, hogyha hazakerülnek, később hajlamosabbak lehetnek légúti betegségekre.

– Ön miért választotta ezt a szakmát, és miért éppen a gyermekgyógyászatot?

– Orvoscsaládból származom. Nagyapám körzeti orvos volt a Békés megyei Szeghalmon. Mi, gyerekek állandóan azt láttuk, hogy érkeznek a betegek a lakásában kialakított rendelőbe. Apukám is orvos volt, tüdőgyógyász a Tüdőkórházban. A testvérem gyermeksebész, a sógornőm aneszteziológus, a lányom is itt dolgozik gyermekgyógyászként, az öcsém lánya pedig pszichológus Szegeden. A gyermekgyógyászat pedig számomra egyértelmű volt. Abban nem voltam biztos, hogy orvos leszek, hiszen a mérnöki szakma is vonzott, de abban igen, ha orvos leszek, mindenképpen gyerekekkel szeretnék foglalkozni.

– Miért?

– Valahogy a gyerekek problémái jobban érdekeltek. Egy gyermek bizalmát elnyerni, majd meggyógyítani, látni a háláját, engem valahogy jobban vonzott. Nem is bántam meg. A legcsodálatosabb az, amikor az ember úgy tud egy gyereket kezelni, hogy legközelebb is mosolyogva, bizalommal érkezik. Ez a legnagyobb elismerés. Amikor a betegek visszajönnek és ragaszkodnak. A gyermek ugyanis nem hazudik. A felnőtt esetleg gondolkodik, hogy milyen véleményt mondjon, de a gyerek nem. Rajta lehet látni, hogy bizalommal jön, de azt is, ha bizalmatlanul.

– Az orvosok eléggé leterheltek, ezt tudja mindenki. Egy gyermekorvos számára viszont a mosoly és a derű csodafegyver tud lenni. Ezt hogyan lehet folyamatosan fenntartani?

– Ezért hálás „beteganyag” a gyerek, mert rájuk könnyebb mosolyogni. Ez belülről jön, és ha valaki ezt nem tudja így csinálni, nem is érdemes.

– De ilyenkor nemcsak a gyerekekkel foglalkozik, hanem a szülőkkel is...

– Igen. Nekünk a gyerekekkel nincsenek problémáink, a szülőkkel viszont néha előfordul. Máshogy látják a dolgokat, nem mindig működnek együtt. Sokszor ez nyilván abból adódik, hogy szeretik a gyereküket, és nehezen fogadják el azt, amit az orvos mond, vagyis ezeket mindig el kell magyarázni. Ezt csakis közösen lehet csinálni, a szülő együttműködése nélkül nem lehet gyógyítani. A hosszú évek tapasztalata ebben sokat segít. Mindenkivel meg lehet találni a hangot, egy a lényeg, nem szabad magas lóról beszélni. Az orvos akkor tudja a partnerséget megtalálni, ha elfogadtatja, mindkettőnknek az az érdeke, hogy a gyerek meggyógyuljon. Egyébként előfordul, hogy kiderül, nem szervi betegségről van szó, hanem pszichés probléma vagy az életmód is okozhatja például a köhögést. Főleg a nagyobb serdülőkorú gyereknél lehet egyéb a háttérben, amikor már szóba jöhet a párkapcsolat, a drog, a cigaretta és az energiaitalok.

– Előfordult már tragikus eset a praxisában?

– A gyerekek szerencsére gyorsan gyógyulnak. Nekünk hál’ Istennek nagyon kevés tragikus esetünk van, de ha előfordul, az nagyon fölzaklatja az embert. Főleg koraszülött esetében, de előfordulnak balesetek is.

– Ezeket miként tudja feldolgozni?

– Nehezen. Éppen azért, mert ritkán találkozunk ilyesmivel. Mindig az a lényeg, hogy ebben a tragédiában nekünk ne legyen részünk, tehát ne a mi hibánkból történjen. Mi mindent megteszünk, sőt, sokszor többet is, és néha a lehetetlent is. Ennek ellenére ha bekövetkezik, nem tudunk mit tenni, ezt el kell fogadni.

– Ennyi munka és stressz mellett hogyan tudja magát kipihenni?

– Rendszeresen sportolok, fiatalabb koromban is aktív sportoló voltam.

– Mit sportol(t)?

– Úsztam, válogatott is voltam, sőt, a ’68-as ifjúsági Európa-bajnokságon is részt vettem, Bécsben. Ifiként pedig országos bajnokságokat is nyertem. Az úszás szeretete megmaradt, így kétnaponta reggel, munka előtt lejárok az uszodába. Emellett szeretek olvasni és kirándulni. Ezek egyensúlyban tartanak. Már nem ügyelek, több mint kétezer ügyelet van a hátam mögött, az nagyon megterhelő volt. Ebből már kiszálltam, ami nagy könnyebbség. A hétvégét már nem kell bent töltenem, vagy nem kell éjszaka dolgoznom. De maga a szakma is a hobbim, mert bár közhelyesen hangzik, de tényleg szeretem azt, amit csinálok. Magát a gyógyítást, azt, hogy gyerekekkel foglalkozok. Szerencsére sok sikerélményt ad, mert általában meggyógyulnak a gyerekek, és az ember akkor úgy érzi, ő is hozzátett valamit.

– Munkájának elismeréseként nemrég vehette át a Pro Sanitate díjat. Milyen érzés volt?

– Nagy öröm volt számomra, mert ez egy élet munkájának hivatalos, miniszteri elismerése. Ezekhez nem voltam hozzászokva (nevet), tényleg nagy örömet szerzett nekem. Sokan gratuláltak, jóleső érzés volt. Ez erőt ad a további munkához is, de ahogy mondtam, elsősorban a kis betegek elismerése a döntő.