Nyugdíjasként is aktívan dolgozik a szemész főorvos

– 1975-ben végzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, 1979-ben tette le a szemészeti szakvizsgát. Először is, miért a szemészetet választotta szakterületének?

– 1969-ben a budapesti Radnóti Miklós Gimnázium kémia-biológia szakán érettségiztem, gyakorlatilag innen egyenes út vezetett a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre. Azért választottam a szemészetet, mint szakterületet, mert fontos volt számomra, hogy többirányú ismeretet szerezzek, és ez a későbbi munkavégzésemben is megjelenjen.

– Erre pedig – akkor is és ma is úgy gondolom, – a szemészet a legtökéletesebb választás. Ez a szakterület ugyanis mind a diagnosztikát, mind a gyógyítási lehetőségeket, műtéteket is magában foglalja.

– Természetesen a szemészet választása nem csak egy munkát jelentett számomra már akkor sem, hanem egy erős elkötelezettséget, felelősségvállalást és szeretetet gyógyulni vágyó embertársaink felé.

– 2001-ben a gyermekszemészeti szakvizsgát is letette. Mi a különbség a felnőtt és a gyermekszemészet között?

– Laikusok nagyon sokszor felteszik a kérdést, hogy miért van szükség külön gyermekszemészetre. Amikor a gyermekgyógyászok leváltak az általános belgyógyászatról, akkor fogalmazták meg nagyon tökéletesen, hogy a kisgyermek az nem kis felnőtt. Ezt szemészetileg én is meg tudom erősíteni.

– Ugyanis nem ugyanazok az élettani szabályok vonatkoznak a gyermekekre, mint a felnőtt emberekre. A kisgyermek növekszik, a teste folyamatos változásokon megy keresztül, amikor pedig eléri a felnőttkort, ez a fejlődés befejeződik, és egy más minőségi szakasz kezdődik az életében.

– Azért van szükség gyermekszemészetre, hogy ezeket az eltérő, különböző élettani szabályokat felismerjük, és alkalmazzuk a diagnosztizálásban, gyógyításban.

– A gyermekek nemcsak fizikailag térnek el a felnőttektől, de gondolom, máshogy kell hozzájuk állni, viselkedni velük orvosként is.

– Igen. Emberileg és pedagógiailag is, ez egyértelmű. Először is egy gyermek páciens esetében nem egy személlyel van kapcsolata az orvosnak, hanem a szülővel együtt minimum kettővel.

– Nagyon gyakran más módszert, más kommunikációt kíván az ellátásuk, beleértve, hogy vannak néhány hónapos kis pácienseink, és vannak tizennyolc évesek is, de harmincéves szülők és hetvenéves nagyszülők is megfordulnak a rendelőnkben. Minden korosztály másfajta megközelítést, másfajta kommunikációt kíván.

– Melyek azok a szembetegségek, amelyekkel leggyakrabban találkozott, találkozik praxisa során?

– Kisgyermekek esetében a fénytörési hibák, ezzel fordulnak hozzánk a legtöbbször. Olyan tünetekkel is érkeznek, melyek nem biztos, hogy szembetegségre vezethetőek vissza. Gyakran fejfájásra panaszkodó gyermekeket hoznak, de azt tudni kell, hogy a fejfájás oka az esetek körülbelül hetven százalékban nem szemészeti eredetű.

– Cukorbeteg, vagy autoimmun betegséggel küzdő gyermekek is megfordulnak a rendelőnkben, vagy szemészeti fejlődési rendellenességgel küzdők is. Van olyan is, hogy súlyos betegséget kell kiszűrnünk.

– Aktív résztvevője volt a szolnoki koraszülött-ellátásnak. A koraszülött-ellátásban milyen jelentősége van az ön munkájának vagyis a szemészetnek?

– Évekig vizsgáltam a koraszülött gyermekeket. Azt érdemes tudni, hogy egy darabig még az időre született csecsemők szeme sem teljesen kifejlődött. A szem ideghártyájának ereződése ekkora még nem fejeződik be.

– A koraszülötteknél állandó vizsgálatokkal kell ellenőrizni, hogy ez a folyamat ugyanolyan precízen menjen végbe, mint az édesanya méhének védett környezetében. Amennyiben kóros elváltozást találunk, azt időben kell jelezni, és a megfelelő helyre irányítani a babát. Ez volt a mi feladatunk a koraszülöttek szemészeti ellátásban.

– Nyugdíjazása ellenére a mai napig a rendelőintézetben dolgozik. Miért nem pihen? Hiszen gondolom, rengeteget dolgozott már életében.

– (Mosolyog) Az orvosi feladat nem csak napi nyolc órából áll. A munka, plusz a család, gyermek mellett nem alakulnak ki hobbik, nincs idő igényes szórakoztató szabadidős tevékenységekre.

– Az ember ennyi idős korára ehhez ért, ezt csinálja szívesen, ezzel tud kikapcsolódni, feltöltődni, a munka adja a sikerélményt. Ezért rendkívül fontos egy idős orvos számára, hogy ezeket az élményeket, érzéseket magától a munkájától is megkaphassa.

– Hány beteget lát el egy nap?

– Most már olyan huszonkettő-huszonöt pácienst, de ez azért lehetséges, mert hatalmas rutinja van a munkatársaimnak, asszisztensnőimnek, akiknek a munkáját itt is szeretném megköszönni. Mérhetetlen segítséget nyújtanak abban, hogy gyakorlatilag tíz-tizenöt perc alatt akármilyen síró, vagy eleven gyermeket meg tudjunk vizsgálni. Nélkülük ez képtelenség lenne.

– A sok munka mellett hogyan jutott, jut ideje a családra?

– Arra mindenkinek kell, hogy jusson, hiszen a családban is minőségi munkát kell végezni. A gyermekből embert kell nevelni, és lehetőség szerint sikeres embert.

– 1985-ben Egészségügyi Miniszteri Dicséretben részesült, 1987-ben Kiváló Munkáért Érdemrendet vett át a Parlamentben. A napokban pedig Kálmándi Mihály-díjjal ismerték el több mint három évtizedes munkáját. Milyen érzésekkel, gondolatokkal vette át a kitüntetést?

– A városban és a megyében élő emberek elismeréseként fogadom ezt a díjat. Hálásan köszönöm, hogy észrevették és értékelték a munkámat. Szép és változatos volt az orvosi életutam. Örülök, hogy orvos lehettem, köszönöm az elismerést a városnak, az embereknek, és ameddig csak tudom, addig aktív nyugdíjasként tovább folytatom segítő munkámat…