2019.06.10. 11:18
Száz éve muszáj volt megsemmisíteni a kiskörei átkelőt
Lukács György, az ismert filozófus állítólag 1919 májusának elején Poroszlón politikai megbízottként megtizedeltette a Vörös Hadsereg egyik visszavonuló alakulatát. Az esetről és a körülötte fellángolt vitáról részletesen írt Lengyel András: A „tizedeltető” Lukács György című, az interneten is hozzáférhető tanulmányában.
Az 1919-ben megsemmisült kiskörei híd roncsai
Forrás: Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára
Száz éve, 1919 májusára katonailag veszélyes helyzet alakult ki a Tisza mellett. A románok mindenütt előrenyomultak a folyóig; a vörös kormány vezetői úgy vélték, átjutnak és megdöntik uralmukat. Mindenáron meg akarták akadályozni az ellenség átkelését.
Ezért történt, hogy szinte minden vasúti hidat megrongáltak a Tiszán, nehogy a román páncélvonatok áthaladjanak. Azt nem tudták, hogy az antant parancsa egyelőre megállította a román csapatokat a Tisza vonalánál.
Lukácsot is azért küldték a frontvonalra, hogy megállítsa a románok átkelését és a vörös csapatok demoralizálását. Tiszafüredi ténykedését túl jól ismerjük, de azt kevesebbet emlegetik, hogy Kiskörénél is megjelent. A MÁV archívumában őrzött jelentés – igaz szűkszavúan – megemlíti ottlétét.
„Kisköre állomás jelentette, hogy Lukács népbiztos rendeletére a Tisza hidat megrongálták és eltorlaszolták…” Nem éppen hízelgő a filozófus szempontjából ez sem. Igaz, itt nem lövetett agyon senkit, de közvetve egy jelentős műszaki alkotás pusztulását okozta.
Kiskörén a vasúti Tisza-híd 1889-ben épült teljesen fából. Abban az időben a hétszáznyolcvan méter hosszú híd Magyarország leghosszabb faszerkezetű hídja volt, kifejezetten vasúti forgalomra épült, és valamennyi szerkezete fából készült. Az erős páraképződés miatt tíz év után korhadásnak indultak a faszerkezetek, így néhány gerenda eltört.
Fotó: Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára
Ezért a fahíd helyett 1906-ban vasszerkezetű átkelőt építettek, az ártéri fagerendázat azonban változtatás nélkül megmaradt. Nem volt nehéz dolga tehát Lukácséknak, mint arról egy későbbi, június 2-án kelt jelentés is tanúskodik. Ez alapján úgy rekonstruálhatjuk a híd rongálását, hogy a Kisköre felőli oldalon kétszázhetven méter hosszon felégették az ártéri részt.
A vashídon a pályára keresztbe síneket fektettek, és ha még ez sem lenne elég, legalább három vasúti vagonnal megakadályoztak minden áthaladást. A románok is kitettek magukért! Ők a tiszántúli rész fából ácsolt ártéri részét égették el. Sőt a vashíd nyílásai közül a középsőt és a Kisújszállás felé nézőt felrobbantották. Nos, amit Lukácsék elkezdtek, azt a románok befejezték…
A híd helyreállítására csak 1922-től került sor. Az 1919-es harcok során megsemmisült kiskörei vasúti híd ünnepélyes átadását 1924. április 3-án tartották Horthy Miklós kormányzó jelenlétében.
Levéltárunkban fennmaradt egy fotóalbum, mely 1922-től a híd helyreállítását és az ünnepélyes felavatását mutatja be fényképeken megörökítve.
