Ősidők óta borzongunk a sötéttől és az ismeretlentől

Bár a képzelet gyakran népesítette be a föld sötét üregeit félelmetes dolgokkal, megtanultunk velük együtt élni, innen eredhet máig tartó érdeklődésünk az alagutak, régi pincék iránt.

Szolnokon és a megye számos más településén is őrzi ilyen földalatti járatok emlékét a hagyomány, aminek jó tápot adtak a mifelénk gyakori háborúk is. Bár megtalálni eddig egyet sem sikerült, most Zagyvarékason újra felcsillant a remény alagútügyben.

Egy kétszáz évesnél öregebb ház pincéjében találtak a helyi szájhagyomány által is támogatott nyomokra, amin elindulva esetleg kirándulást tehetünk a történelem mélyebb bugyraiba. Egy akár csak hason csúszva járható régi alagút érdekes hordalékát őrizheti a történelemnek.

Az emlékezet szerint had járta időkben a föld alatt menekülőút vezetett innen a közeli mocsárba, s akadnak is érvek az elképzelés mellett. Tény, hogy volt háborúnk, több mint kéne. Létezett a mocsár is, amíg le nem csapolták.

Az is tény, hogy a járhatatlan nádas, zsombékos világ vész idején jó búvóhelyet jelentettek embernek, jószágnak. Most már tényleg csak az őket összekötő alagút hiányzik, amit megtalálni nem lenne sokkal kisebb szenzáció, mint a napjainkban felszínre kívánkozó középkori szolnoki vár feltárása. Az Alföldön párját ritkító mérnöki teljesítménnyel lennénk gazdagabbak őseink viharos múltbéli világából.