Kitüntetést vehetett át a Tisza Táncegyüttes tiszteletbeli elnöke

– Mint az ünnepségen is elhangzott, küldetésszerűen tevékenykedik a magyar folklór és népi kultúra fennmaradásáért. De hogyan került kapcsolatba a néptánccal?

– Van egy olyan mondás, miszerint, ha valaki nem művel valamit, akkor az irányít. Ez az én esetemben is így van a néptánccal kapcsolatban. Színpadon egyetlen egyszer táncoltam az életemben. Olyan tizenhárom éves lehettem, a legények kis sámlis táncát adtuk elő egy kulturális seregszemlén. Később a középiskolai előadásokon inkább tréfás népballadákkal működtem közre.

– Aztán népművelő koromban kerültem hivatásos kapcsolatba a népi kultúrával. A megyei művelődési és ifjúsági központ művészeti ügyekkel foglalkozó igazgatóhelyettese voltam hosszú évtizedekig, de be kell vallanom, a szívemhez mindig a néptánc állt a legközelebb.

– A Tisza Táncegyüttes Művészeti Egyesület alapítója, elnöke és mára tiszteletbeli elnöke. Milyen szerepe volt és van az együttes életében?

– Már a hatvanas évek táján is volt kötődésem a Tisza Táncegyütteshez. A rendszerváltás után, a művházból kiválva alapítottuk meg a művészeti egyesületet. Vásároltunk egy saját székházat próbateremnek és kosztümraktárnak a Tiszaligetben, amit a táncosok még ma is használnak. Az együttessel négyszer jártunk Japánban, bejártuk szinte egész Európát, frenetikus sikerünk volt. És milyen jó érzés egy-egy vastapsot hallva, ha azt mondhatja az ember, hogy én hozzájuk tartozom úgy is, mint szolnoki és úgy is, mint magyar.

– Jelenleg hét nemzedék táncol együtt a Tiszában, az egészen pici gyerekektől az ötven-hatvan évesekig. Persze ők már azért nem versenyszerűen művelik a táncot, ki is találtak maguknak egy nevet: „Tiszán túl”. Ez is mutatja, hogy egy nem mindennapi közösség tagjai lehetnek a táncosaink. Hét évvel ezelőtt adtam át a stafétabotot kedves barátaimnak, akiket kisgyerekkoruk óta ismerek. Nagy boldogsága az életemnek, hogy ilyen nagyszerű emberekre hagyhatom rá az együttes vezetését.

– Mikor rendezték meg először a Szolnoki Országos Néptáncfesztivált?

– 1964-ben, alapítója Várhelyi Lajos „Kuka” volt. Eredetileg Alföldi Néptáncfesztiválnak indult, de országossá nőtte ki magát. 1999-ig kétévente rendeztük meg, hogy a koreográfusoknak legyen idejük ihletet meríteni az új alkotásokhoz, felkészülni és megalkotni azokat, valamint előkészíteni a fesztivált.

– Tíz év szünet után, 2009-ben tartottuk meg a huszadikat, mert addigra sikerült megteremteni az anyagi feltételeket. Az ideit az Agóra csapata és a tiszások gondosan és szeretettel készítették elő: egy gördülékenyen zajló fesztivált hoztak össze. Minőségi, magas színvonalú munka volt, nagyon bízom benne, hogy nemcsak a szolnokiak érezték így, hanem a többi fellépő együttes is.

– Kik léphetnek fel ezen a seregszemlén? Mennyire nevezhetjük rangos eseménynek?

– Meghívásos alapon, a résztvevők az ország legkiválóbb amatőr tánccsoportjai közül kerülnek ki. Az országban egyébként a negyvenes évektől sorra alakultak a nem hivatásos együttesek. Ezek művészeti vezetői a kezdetektől részt vettek a Szolnoki Országos Néptáncfesztiválokon, majd később a magyar néptáncmozgalom történetének legnagyobb alakjaivá váltak. Csak néhány nevet említve: Novák Ferenc, Tímár Sándor, Kricskovics Antal vagy éppen Györgyfalvay Katalin.

– Az utóbbi időkben meghívunk hivatásos kamaracsoportokat is. Az amatőrök élvonalának tánctechnikai tudása közelít a hivatásosokéhoz. Erre bizonyíték az idei fesztivál is. Nem mellesleg a neves gyerekfesztiválok egyik díja, hogy a legkiválóbbak bemutatkozhatnak a szolnoki színpadon. Így kerek a történet, hogy a gyerekek, fiatalok, amatőrök mellett hivatásosok is megmutatják a magyar néptánc szépségeit. Illetve a gálaműsorokra mindig érkeznek a Kárpát-medencéből vendégek – idén a Szilágyság mutatta be, hogy a mindennapokban miként élik meg a táncot.

– Koreográfusok, táncosok és zenészek versenye ez, de mi a rendezvény fő célja?

– Eredetileg egy fórumot szerettünk volna teremteni, ahol koreográfusok, táncosok és zenészek egymás munkáit látva, megismerjék a másikat, illetve a kiváló zsűritagoktól tanácsokat, megfelelő instrukciókat és élményeket kapjanak új művek megalkotásához. Hiszen táncszínházi produkciók és történetmesélés is megelevenedik a színpadon. Több száz figurát jegyeztek fel a magyar néptánc elemeként. Nincs még egy olyan nemzet, amely ilyen színesen tudja megjeleníteni önmagát. Ennek a sokszínűségnek egy szeletét mutatja be a fesztivál.

– Mégiscsak egy versenyről van szó. Kik értékelik az előadásokat?

– Neves koreográfusok, művészek, zeneszerzők ülnek a zsűriben. Idén az elnök Mihályi Gábor volt, aki nem mellesleg táncosként és koreográfusként is szerepelt már a korábbi néptáncfesztiválokon. Magyarország Érdemes Művésze, aki mintegy tíz évig a Tisza Táncegyüttes művészeti vezetője volt, jelenleg az Állami Népi Együttest irányítja. Az idei eseményen Szolnok város díszpolgára címmel tüntették ki. A performanszokat értékelte még a koreográfus-rendező Furik Rita, a Kossuth-díjas népzenész Eredics Gábor, a pozsonyi koreográfus Hégli Dusan és az eredetileg balettművész Kutszegi Csaba.

– A zene és tánc kapcsolata elengedhetetlen a magyar népi kultúrában, hogy vélekedik Ön erről?

– A tánc zene nélkül nem létezik. A magyar népdal legalább olyan párját ritkító, mint maga a néptánc. A magyar identitás kifejezésére nem nagyon lehet jobbat találni, mint a néptánc, folklór és a muzsika, ezek a magyarság legnagyobb értékét jelenthetik.

Közel ötszáz táncos lépett színpadra

A magyar néptáncmozgalom nagy lehetősége, hogy alapfokú művészeti iskolákban tanulhatják a táncot a gyerekek. Nyolcadikos korukig szakavatott emberekkel készülnek, így bátran szerepelhetnek ifjúsági együttesekben. Gyermekfesztiválok győzteseként vendégszerepelt a szekszárdi, budapesti, székesfehérvári és miskolci együttes is a 25. Szolnoki Országos Néptáncfesztiválon.

A fantasztikusan felkészült fiatalok szemet gyönyörködtető darabokat adtak elő. A meghívottak egyrészt az utánpótlás nagyszerűségét mutatták be a publikumnak, másrészt a gyerekeknek hatalmas megtiszteltetést jelentett, hogy az ország legjobb táncosaival szerepelhettek egy színpadon.

Az elmúlt hétvégén tartott fesztiválon tizenhat csapat közel ötszáz táncosa lépett fel. De képkiállítás, menyasszonyi népi viseletek bemutatója és számos más kísérőprogram is emelte a rendezvény fényét. A Tisza Táncegyüttes a „Szoknya alatt pajta – Asszonyfarsang a Medvesalján” című előadásával a legvidámabb koreográfia díját nyerte el.