Régen leszólták a szolnokiakat városuk kiismerhetetlensége miatt

Ha a tervrajzok alapján nem egyértelmű, hogy a keresett ház melyik mai épülettel azonos, könnyen lehet tévedés a dologból. Sokáig azt hittem, hogy csak a megszokott utcarendet nélkülöző lakótelepeken nehezebb eligazodni, de kiderült, hogy korántsem ez a helyzet.

Bár Szolnokon 1879 óta létezik házszámozás, közben sok minden változott a városban. Mint dr. Vörös István főgimnáziumi tanár régi könyvéből kiderül, a szolnokiakat egykor városuk kiismerhetetlensége miatt is leszólták az erre járó idegenek.

Ha az eligazodáshoz nem bízták magukat egy helyi kalauz emlékezőtehetségére, igencsak elfáradhattak az akkori város körülbelül húsz kilométernyi hosszúságú utcáin, mire céljukhoz értek.

Az első házszámozás ráadásul nem is mai logika szerint történt. Ma minden utcának saját számozása van, megkülönböztetve egymástól a páros és a páratlan oldalt, de Szolnok házait eredetileg folyamatosan vették lajstromba. A numero 1. a legrégebbi részen, a várban volt, s onnan kanyargóztak végig a számok egészen a mostani Hetényi kórház tájáig.

Az is bonyolította a dolgot, hogy többször leégett városunkban még nyoma sem volt a mai, viszonylag áttekinthető utcarendszernek. Az újjáépítésekkor ugyanis többé-kevésbé mindenki ott vetette meg új háza alapját, ahol kedve tartotta, vagy helyet talált magának. Ezért is nézett ki úgy a város régi térképe, mintha pókháló mintájára rajzolták volna.

Egy kezdő postásnak biztosan nem volt könnyű kenyere az akkori Szolnokon. Először 2500-ig jutottak a számozással, s mire ez az egyszerű, de nem túl használható rendszer megszűnt, elérte a körülbelül 3700-as számot is.

Később, amikor áttértek az utcánkénti nyilvántartásra, elsőre nem is barátkozott meg vele a szolnoki nép, mondván, hogy minek annyi egyforma házszám, mikor egyszerűbb fejben tartani az 1673/1-et, mint teszem azt utcánként a 24-et. Emiatt egy időre még vissza is jött a régi rendszer.

Az a máig élő hagyomány is nehezítette a dolgot, hogy nem mindig törődtek az utcanév-, meg számtáblák kihelyezésével, vagy ha elette őket az idő vasfoga, senki sem fordított gondot a megújításukra. Egy emberöltő alatt ugyanis annyira bemeszelték őket, vagy elrozsdásodtak, hogy külön tudomány kellett a megfejtésükhöz.

A kintebb levő utcákon ma sem ritka, hogy hiába keressük a sarkon az eligazítást, találgatásra vagyunk utalva. A helyieknek nem is volt rá igazán szüksége, ők eligazodtak megszokásból is, az idegen meg minek jött ide, ha nem boldogul, az legyen az ő baja.