Óvatosan a netes árusítással: nem mindegy, kell-e adózni!

– Mivel három kisgyermeket nevelek, rengeteg kinőtt ruhánk van, de a családomban és az ismerőseim között nincs más hasonló korú vagy fiatalabb csemete, akinek oda tudnám adni ezeket. Ezért az interneten szoktam árulni őket potom pénzért, hiszen már használtak, és így nem is keletkezik belőle annyi bevételem, amit be kellene vallani, vagy ami után adóznom kellene – mondta hírportálunknak egy szolnoki édesanya.

Az országos hálózatú használtruha-kereskedések árucseréjekor megemelkedik az eladók száma a közösségi oldalak adásvételi csoportjaiban. Egyesek ugyanis nem maguknak, vagy gyermeküknek válogatják ki a legszebb darabokat az angol használt ruhákból, hanem kifejezetten azért vásárolják, hogy azután jobb áron tovább tudják adni őket.

Fontos azonban tudni, hogy ha valaki kifejezetten azért vásárol, hogy az így beszerzett dolgokat aztán rendszeresen meghirdesse és értékesítse például az interneten, az gazdasági tevékenységnek számít.

Csányi Pétertől, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal megyei igazgatóságának sajtóreferensétől megtudtuk, hogy az ingó vagyontárgyak értékesítéséből keletkező adókötelezettséget nem befolyásolja az a körülmény, hogy ezt a tevékenységet internetes portálon keresztül vagy más módon végzi a magánszemély.

Ugyanakkor adózás szempontjából lényeges annak eldöntése, hogy az értékesítés gazdasági tevékenységnek tekinthető-e vagy sem. Erről akkor beszélhetünk, ha valaki rendszeresen, tartósan, illetve üzletszerű jelleggel folytatja a tevékenységét.

Üzletszerűnek pedig akkor tekinthető, ha az a személy megélhetésében nem elhanyagolható mértéket képvisel.

– A háztartásban feleslegessé vált, eredetileg saját használatra vásárolt, készített vagy ajándékba kapott, örökölt használati tárgyak alkalomszerű értékesítésekor nem beszélhetünk gazdasági tevékenységről – világított rá Csányi Péter.

– Előfordulhat olyan eset is, amikor a szülők, igaz rendszeresen és folyamatosan értékesítik a gyerekek kinőtt ruháit, cipőit, de ezeket a holmikat nem azzal a céllal vásárolták meg, hogy a későbbiekben értékesítsék, hanem azért, mert a gyerekeknek szüksége volt rá.

Ilyen esetben a NAV-hoz sem kell bejelentkezni, vagyis nem kell adószámot kérni, és a bevételt is csak akkor kell bevallani, ha az éves szinten meghaladta a hatszázezer forintot. Ebből azonban le lehet vonni az igazolt költségeket.

Többek között a vagyontárgy megszerzésére fordított összeget, az átruházással kapcsolatos kiadásokat, és az így keletkező jövedelem után kell adót fizetni.

Amennyiben a megszerzésre fordított összeg nem állapítható meg, a bevétel huszonöt százalékát kell jövedelemnek tekinteni. Fontos, hogy nem kell az adót megfizetni és bevallani akkor sem, ha a jövedelem nem haladja meg a kétszázezer forintot.

Aki ezt túllépi, annak azt be kell vallani, de csak a kétszázezer feletti rész után kell tizenöt százalék szja-t fizetnie, azaz a jövedelem után számított adóból harmincezer forintot elengednek.

Fontos, hogy hatszázezer forint alatt nem kell bevallani

Ha gazdasági tevékenység keretében értékesítjük ingó vagyontárgyainkat, akkor már be kell jelentkezni a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz, adószámot kell kérni, és ezzel egyidejűleg az általános forgalmi adó alanyiságáról is nyilatkozni kell.

– A tevékenységből származó jövedelmet ebben az esetben is a nem üzletszerű ingóértékesítésre vonatkozó rendelkezések szerint kell megállapítani, azaz a bevételt nem kell bevallani, ha nem haladja meg a hatszázezer forintot.

– A jövedelem ugyanakkor az összevont adóalap részeként, önálló tevékenységből származó jövedelemként adózik, így a kétszázezer forintos mentesítő szabály nem alkalmazható.

– A jövedelem után, az szja mellett, tizenkilenc és fél százalék szociális hozzájárulási adót is kell fizetni – magyarázta Csányi Péter.