Azonosították a vértanú földi maradványait

– Ma bejelenthetjük, megtaláltuk Sándor István sírhelyét, ahonnan hat holttest csontvázát emelték ki. Az azonosítás megtörtént. A következő lépés pedig az lesz, hogy ezekből a csontokból ereklye legyen – adta hírül az eseményen Ábrahám Béla szalézi tartományfőnök. Hozzátéve, hogy mindez még egy hosszú egyházjogi folyamatot jelent.

A sírhely utáni kutatást korábban egy szakértőkből álló csoport végezte el. Benne Bertáné dr. Varga Judit történésszel, aki mint mondta, feladata nem volt más, mint az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában a vértanúra és a vele együtt kivégzett államvédelmis tisztekre vonatkozó vizsgálati anyag feltárása. Később ezek az eredmények alapozták meg a földi maradványok felkutatását.

A korabeli dokumentumok és logikai következtetések alapján végül alapossá vált a gyanú, hogy Sándor István és sorstársainak maradványait a budapesti új köztemető 301. parcellája 2. sorának 37. számú sírjában kell keresni.

– Tudott dátum volt, hogy 1953. június 8-án hat személyt végeztek ki két per kapcsán, és ekkor egy betegségben meghalt személyt is regisztráltak, aki a börtönviszonyok közt működő kórházban halt meg – avatott be a kutatás részleteibe dr. Susa Éva.

Az igazságügyi főtanácsos kifejtette, a betegségben elhunyt a 2. sor eltemetési helyét jelezte a 301-es parcellában. Így okkal gondolták a szakértők, hogy ebben a sorban kell keresni Sándor István sírhelyét. Azonban a temetés pontos helye még ekkor is bizonytalan volt.

– Nem véletlenül, hiszen Sándor Istvánt és társait nemcsak hogy jeltelenül temették el, hanem semmiféle írott forrás sem állt rendelkezésre a börtönadatokon kívül. Ezek is csupán a kivégzés időpontját tüntették fel, az eltemetés helyét már nem – mutatott rá dr. Susa Éva.

Elhangzott, hogy 1964-ben exhumálást végeztek a második sorban. Az akkor íródott dokumentumok pedig még közelebb vitték a kutatókat a konkrét helyszínhez. Mígnem biztossá vált a maradványok holléte…

– A célunk az volt, hogy a sírban talált hat koponya közül ki tudjuk zárni azokat, amelyek bizonyosan nem Sándor Istvántól származnak. Megállapítottuk, hogy a hat koponyamaradvány mindegyike férfitól származik – vette át a szót Dudás Eszter igazságügyi antropológus.

Elmondta, ezután a korbecslés során, három korcsoport szerint különítették el a maradványokat. A rendelkezésre álló információk alapján a kivégzett személyek között két 39 éves személy volt a legidősebb. Közülük az egyik Sándor István volt.

– Ezért a két legidősebb korúnak ítélt koponyából biztosítottunk fogakat a későbbi DNS-vizsgálatra. A kivégzett személyekről rendelkezésre álltak testmagassági adatok is, ezért a két legrövidebb combcsontból vettünk mintát.

Tudtuk ugyanis, hogy Sándor István az egyik legalacsonyabb személy volt a kivégzettek között – összegzett Dudás Eszter.

– Majd megtudhattuk, a bizonyítási vizsgálathoz a vértanú, valamint a testvére által egykor lezárt borítékok, illetve a rajtuk elhelyezett bélyegek is támpontként szolgáltak a DNS-szintű, sikeres azonosításhoz.

A fiatalok keresztény nevelését végezte

Sándor István 1914-ben született Szolnokon. A szalézi renddel pesti nyomdásztanulóként került kapcsolatba, s elhivatottsága révén bekapcsolódott a rend gyermeknevelő munkájába.

A háborút frontkatonaként élte át, majd 1945 tavaszától a Clarisseumban, a rend nyomdájában dolgozott, miközben aktívan részt vett a gyermekek és fiatalok keresztény nevelésében. Így került szembe a közben berendezkedő kommunista hatalommal.

1951-től figyelni kezdték, majd hamarosan letartóztatták. Hosszas kihallgatás és kínzás után 1953. június 8-án kivégezték. A katolikus egyház Sándor Istvánt vértanúnak tekinti, mivel hitéért vállalta a halált. 2006-ban indították meg boldoggá avatási eljárását, amely Ferenc pápa 2013. március 27-én engedélyezett boldoggá avatási dekrétumával fejeződött be. Sz.I.