A tiszai ciánkatasztrófára emlékeztek Szolnokon

Egy ausztrál—román tulajdonú bányászati melléktermék-ülepítő cianidos zagytározó töltése január végén átszakadt, a mérgező víz pedig a Szamoson keresztül a Tiszába került. A Szamos nagybányai szakaszán a ciánkoncentráció olyan mértékben megemelkedett, hogy több százszorosan meghaladta a megengedett mértéket.

A megyei vízügyi szakemberek munkájának köszönhetően a Tisza-tónál a tározó duzzasztásával sikerült a lehető legtöbb tiszta vizet összegyűjteni. Mikor a ciánhullám 2000. február 7-én elérte Tiszafüredet, megkezdték a tározó megemelt vízszintjének folyamatos csökkentését úgy, hogy a ciántól védett öblök „torkolatában” a folyóba áramló tiszta víz felhígítsa a szennyezett vizet. Szolnokra érve így már jelentősen kisebb ciántartalommal érkezett meg a szennyezett Tisza vize.

Ettől függetlenül óriási pusztítást végzett a szennyezés, a folyó élővilága szenvedte meg igazán a katasztrófát. Pusztuló halak százait, ezreit vetette partra a víz.

Az idei február elsejei megemlékezésen is, a köszöntő beszédek meghallgatása után – ahogyan az már hagyománynak számít – koszorút, illetve egy-egy szál virágot dobtak a jelenlévők a Tiszába, így tisztelegve a folyó előtt.