Rejtélyes festményre leltek a szolnoki múzeum képtárában

– A kép hátoldalán ugyanis egy vékony lemez fedi el a másik alkotást, teljesen észrevehetetlenné téve azt... – avatott be Csiszár Róbert kiállításszervező. Majd előkerültek a szerszámok, melyek segítségével hamar fény derült a tárlat „láthatatlan” festményére.

– A takart kép Pólya Tibor Római híd című alkotása, melyet még olaszországi tanulmányútja során festett – rántja le a leplet a múzeum munkatársa.

Azt is megtudtuk, az alkotás még a húszas és a harmincas évek fordulóján készülhetett. Ám arra mindmáig nem derült fény, miért ilyen módszerrel festette meg a két alkotást a szolnoki születésű festő.

– Az ő esetében ennek több oka is lehetett. Egyrészt, hogy folyamatosan pénzhiánnyal küzdött, ezért nem mindig telt neki sem vászonra, sem pedig falemezre. Másrészt pedig, hogy úgy érezhette, az utófestett képe jobb, mint a hátoldalon lévő olajkép – részletezte.

Rámutatott, távolról sem szokatlan megoldás ez a festőktől. Mégis leginkább olyan esetekkel szembesülnek a szakértők, amikor az előzőleg készült festményre festenek rá a művészek. Csiszár Róbert azt is elárulta, régóta ismert már előttük, hogy egyedi festményt rejt a múzeumi képtár. Ráadásul a leltárukban is külön-külön szerepel a két alkotás.

A jelenleg takart Római híd című festményt pedig még egy kisebb rejtély is övezi, hiszen egyelőre nem tudni, hogy az olasz főváros mely részletét dolgozta fel a művész.

– Korábban egyébként éppen a „hátoldalt”, azaz a Római híd című képet állítottuk ki. Különösen szépen megfestett képről van szó, a római iskola jegyei mutatkoznak rajta. Most viszont már a Céllövöldét láthatják az érdeklődők. Hiszen ez már egy szolnoki jelenetet dolgoz fel... – magyarázta Csiszár ­Róbert.

A szakértő arról is beszámolt, ritkaságszámba mennek az intézmény Pólya-képei, mivel a neves helyi művész munkáinak nagy része magángyűjtőknél található, ezért is különleges a „kettő az egyben” alkotás.

Másutt is takartak már el alkotást

A régi festmények elfedésére nem csak a híres művészek vállalkoztak. Olykor bizony humoros helyzeteket is szültek a műalkotások elrejtésére tett próbálkozások. Így például azé az amerikai turistáé is, aki egy értékesnek vélt képet zsákmányolt hajdanán Olaszországban.

A reneszánsz Madonnát ábrázoló művet azzal a trükkel vitte ki az országból, hogy egy vásári „festővel” rámázoltatott egy giccses virágcsendéletet, amivel gond nélkül átjutott a vámon. Otthon pedig azonnal megbízott egy restaurátort az eredeti festmény feltárásával. Tőle néhány hét múlva az alábbi üzenet érkezett:

„A gyomot és a nőt eltávolítottam. Most Mussolininél járok. Folytassam a munkát?”