Ötszáz év után találták meg a régi Szolnok városát

– Idén január nyolcadikán kezdtünk és december közepéig folyamatosan dolgozunk a terepen. Ilyen hosszú ásatási évünk még nem volt a pályafutásom alatt – kezdi beszámolóját Tárnoki Judit.

– Mivel még van befejezetlen munkánk, így az esztendő tudományos mérlegét még nem látjuk teljesen. Az biztos, hogy az eddig feltárt rendkívül gazdag leletanyag évtizedekig meghatározza a múzeum működését – mondja.

Amint arról hírportálunkon már többször hírt adtunk (pl.: itt és itt, de ide kattintva is találnak információt), dr. Kertész Róbert régész vezetésével több mint ezer négyzetmétert tártak fel a szolnoki vár belső területén.

Az egykori dzsámi alapjainak kutatásán kívül eddig még nem volt régészeti feltárás a város legtöbb titkot rejtő területén, így a mostani ásatás korszakalkotó eredményt hozott. A korábbi bőséges leletanyag a földmunkák közben szórványleletként került a múzeumba.

Ezeket még Kaposvári Gyula igazgató mentette meg. Kertész Róbert ásatása az első, tudományos alapokon végzett feltárás a várban.

– Döbbenetes épületek kerültek elő – mondja az osztályvezető asszony. Arra egyáltalán nem számítottunk, hogy emelet magasságú falakat tárunk fel, méghozzá a 16. századból. Találtunk egy senki által nem remélt másik, középkori Szolnokot a jelenlegi alatt.

– Az épületek egy részét megőrizve, be is tudjuk majd mutatni a közönségnek. Ez hatalmas munka lesz, de a város támogatja az ügyet. Szinte teljes épségben találtunk meg egy hatalmas, még a hódoltság előtt emelt épületet, ami talán kaszárnya lehetett, ezt fogjuk megőrizni.

– Mellette áll egy sajnos rosszabb állapotban fennmaradt, de a hazai török kori épületekhez képest szokatlanul szép ház. Talán egykor palota lehetett.

– A legrégebbi, itt előkerült építmény már visszavezet bennünket az Árpád-korba, ugyanis hét méter mélyen sikerült feltárni az egykori ispánsági földvár árkát, ami eredetileg akár több ezer éves is lehet. Akkori szokás szerint nem kizárt, hogy bronzkori sáncot használtak fel hozzá.

Szintén a város, illetve környékének középkori emléke az ipari park területén talált, az egykori Paládiccsal azonosítható, 13–14. századi Árpád-kori falu is. A gazdag leletanyagban megtalálták temploma helyét, egykori harangjának ma is szépen zengő darabjait, és egy egyházi könyv aranyozott kapcsát is.

Tárnoki Judit tájékoztatása szerint ez a feltárás kiváló példája volt a múzeummal szoros együttműködésben dolgozó fémkeresősök fontos szerepének is. Rengeteg lelet az ő áldozatos munkájuk révén került a gyűjteménybe.

A lakossággal való jó kapcsolat révén találták meg az évszázad egyik legszebb kincsleletét is. Májusban magánszemély bejelentése alapján jutott az intézmény a több mint hétezer darabos, lengyel veretekből álló ezüstlelethez, ami a Szolnokra érkező lengyel szakembereket is meglepte.

Közlésük szerint olyan páratlan ritkaságokat tartalmaz, melyek még náluk is ismeretlenek.

A további 2018-as feltárások is adnak még munkát

Tavasszal az M44-es autópálya munkálatai során tártak fel Tiszakürt határában egy teljesen új eredményeket hozó, hatezer éves újkőkori települést. Ebből az időszakból a megyében eddig még nem ástak ki lakóházakat, itt több nagy méretű épület nyomai is napvilágra kerültek.

Az ELTE szakembereivel közösen itt fedezték fel a két, nemzetközi figyelmet keltő hatezer éves kutat is. Cegléd–Abony határában, a Pest megyei kollégáknak segítve, Polgár Zoltán és Mali Péter talált egy több rétegű, őskori, Szarmata, illetve Árpád-kori települést és temetőt.

Az idei évről a várásatás fog átcsúszni a jövő év elejére, a többi munkát még idén befejezik. Az eddigi leletek több esztendei tudományos munkát biztosítanak a múzeum szakembereinek.