Többször átrendezett novella: A vöröslámpás ház a Szigligetiben

A Szolnoki Szigligeti Színház bérletesei – annak ellenére, hogy őszinte szívből szurkolnak a többször átépített épület újbóli, eredményes átalakításához – vélhetően némi megnyugvással vették tudomásul, hogy az idei évad is az általuk belakott teátrumban kezdődik.

A felújítás ugyanis egy színházi szezonra ideiglenes helyre, az Aba-Novák Agórába fogja költöztetni a társulatot.

Nincs kétségem afelől, hogy az átmeneti otthon is „otthona” lesz egy évre a Szigligetinek, ám az idei első előadást, a látott bravúros, Juhász Katalinnak köszönhető díszletezés és annak mozgatása miatt nehezen képzelném el a kultúrközpont egyébként mindenre képes színpadán.

A vöröslámpás ház 2018. évi szolnoki bemutatója megér ugyanis egy ízig-vérig kőszínházi hangulatot. Hunyady Sándor egyébként is talán a világot jelentő deszkákra, elsősorban a Vígszínházéra írta meg egyik elbeszélés-sorozatának címadó, mindössze tíz oldalas művét, melyből számos változat látott már napvilágot; színházakban és mozivásznon.

A szolnoki (A) vöröslámpás ház eleve átdolgozott adaptációt tár a néző elé. Hunyady novellájának megfilmesítését Makk Károlyra bízták a ’70-es években, anno.

A rendezőnek ekkorra már volt egy kiinduló verziója: Bacsó Péter úgy emlékszik vissza, hogy 1956 után, nem tudván mihez kezdeni, Leányfalun, Örkény István közreműködésével írták meg A vöröslámpás ház több mellékfigurával felduzzasztott forgatókönyvét.

Ezt azonban a ’70-es évek közepéig a kultúrpolitika nem engedte megfilmesíteni („Mit képzelnek? Egy szocialista ország nem bordély!”). Az Egy erkölcsös éjszaka azonban 1977-ben végül a mozivásznakra és a televíziók képernyőire került.

Tulajdonképpen ez az anyag képezi azóta is a színpadokra rendezett előadásokat. A Szigligeti kétfelvonásos, zenés vígjátékként feltüntetett bemutatóját így Makk Károly, Bacsó Péter és Tasnádi István jegyzi. Az első két színházi és filmes legendáról már esett szó, utóbbi pedig jelenkorunkban írja be a szakma hazai históriáskönyvébe a nevét.

Az HBO-n futó Terápia és Aranyélet tévésorozatok írója számos egyéb forgatókönyvhöz és drámához adta már tehetségét, A vöröslámpás ház esetében pedig a dalok librettójának, szövegeinek kivitelezésében alkotott szerintem maradandót.

Igaz, olyan jeles zenész kottázta le a történésekhez hű hangulatot szolgáltató muzsikákat, mint Németh Zoltán. Ő 2005 körül komponálta a dallamokat, és onnan lehet sokaknak ismert, hogy legalább négy évtizede az Apostol együttes egyik vezető zenekari tagja.

De mi is lehet az üzenete a nyolcvan évvel ezelőtt íródott alaptörténetnek? Erre Balázs Péter, a darab rendezője röviden eképp válaszol: „A vöröslámpás ház mondanivalója azt sugallja, hogy a szeretet túllép az emberi hívságokon és a nehézségeken. A szeretet, így a darab is időtálló”.

A történet lényege, hogy egy brassói fiatalember, a Kolozsvárott másodéves bölcsészhallgató, Kelepei Jenő, aki életvezetésében még éretlen gyermek, a lét napos oldalán leledzik. Napról napra él, még inkább éjszakáról éjszakára.

Állandó látogatója a kincses város kártyás kaszinóinak és a „Gerendás” néven hírhedtté lett, Buza uccai tisztességes bordélyháznak. „Tisztességes” – értsd ez alatt, hogy rendezett körülmények között, madame vezetésével, hivatalos, türelmi bárcás engedéllyel működő, orvosilag felügyelt kéjnőkkel ellátott, nagyobb kupiktól és rendbontásoktól mentes az említett kupleráj.

Kelepei életmódja sok pénzt emészt fel, még édesanyja Brassóból küldött havi apanázsa is a „doktor úr” szórakozására megy el, s nem kosztra, kvártélyra, tanulmányra. Jenő adóssága egyre szaporodik, a mamától kapott úri zsebórát a szerencsétlen lapkiosztás viszi el, ráadásul egy hamis váltó is teherként nehezül rá.

Úgy tűnik, a kilátástalanságban a bohém fiatalúrnak nincs más választása, minthogy a helyi bankár lányának, Teklának megkérje a kezét, annak bőséges hozományával. Ám e gazdag kisasszonynak csak a pénzét szeretné, a vöröslámpás ház egyik kurtizánját, Bellát azonban tiszta szívéből.

Az események akkor bonyolódnak, amikor Jenő állandó lakhelyéül a „Gerendást” választja, és édesanyja, megérezve fia anyagi és lelki nyomorúságát, váratlanul meglátogatja gyermekét annak új szálláshelyén.

Miután Jenőt a nyilvánosház madame-ja és összes bájos buja hölgydolgozója családtagként szereti – utóbbiak azon túl is –, az anyai látogatás idejére a bentlakók képesek a tisztességes lebujt annál is tisztességesebb leányneveldévé átalakítani.

A humort a fehérneműkből szolíd kosztümökbe szorított, a mocskos nyelvet behúzni alig képtelen prostik esetlensége képviseli, míg a drámát, a tragikumot ugyanők, kik a valódi családot, az otthon melegét, a vágyak beteljesülését leginkább az egykoron magukba szívott anyatejjel azonosítják.

Az eredeti, rövidre szabott Hunyady-mű szikár véget ér, jelenkorunk (A) vöröslámpás háza talán happy enddel, talán reménnyel, talán kiúttal, de mindenképpen az emberi megbocsájtás és főként a szeretet kiáradásával zárul. Habár a történet mindhalálig szerencsés kimenetelű befejezését nem ismerjük, de hát tudni való, a néző is ember, aki végtére is a boldogságban és az örök szeretetben hisz.

A Szigligeti vöröslámpása nem fakó, ámde kicsit rózsaszínű. A balázsi rendezői palettán tudatosan ez a szín a kedvenc. Míg a Hunyady novella keserű hangnemű, addig az Erkölcsös éjszaka keserédes, a szolnoki darab pedig édes. Ám nem gej, élvezettel fogyasztható.

A szereposztás is alaposan és kiválóan megválasztott. Kelepei Jenő édesanyját megformáló Gyöngyössy Katalin 2005-ben a Győri Nemzeti Színházban játszotta már a mamát. A törékeny alkat igazi nemesi származásra és lelkületre utal.

Az Érdemes-művész finoman és érzékenyen ábrázolja az ANYÁ-t, aki tűzön-vízen keresztül, haláláig óvja és támogatja gyarló fiát. Őt nem lehet becsapni. Körülnézve a leányotthonnak álcázott bordélyban, megismerve a lányok hamisságát, azonnal megérti, hová került.

De nem árulja el sem magát, sem játszótársait, sőt, még élvezi is a csalárdságban való részvételét. Elvégre az ő férje sem volt különb a fiánál, s mivel szerette urát, nemléte után sem haragszik annak férfiúi ballépéseire.

Gyöngyössy Katalin ízlésesen és részletgazdagon anyáskodik. Barabás Botond Kelepei Jenője hol szerethető fiatalúr, hol utálatos gazember. Az biztos, színésznek tuti nem másodéves.

A madame-ot alakító Kertész Marcella régi motoros a klubban, rendületlenül vezeti a házat, s hozza színpadra rendületlen magabiztossággal a főnökasszonyt. Molnár Nikolett, mint majdan lesz Gyöngyössy Katalin, míves és cizellált, jelesül mozog a szerepében, de annyi biztos, nem kifejezetten kurtizánalkat.

Az úrilány Tekla mindinkább az, Sárvári Diána értően otrombán játssza el a mindenre (is) képes férjvásárlót. A kurtizánok szerepében színésztanoncok vagy -jelöltek kelletik magukat az előadásban, ám érződik, hogy még újoncok a szakmában. Mármint a színésziben.

A darab további nem mellékes mellékszereplői azonban külön-külön is egyedi és erős színekkel gazdagítják A vöröslámpás ház színvilágát.