Államosították a Borbély család egykori kastélyát, már nem látogatható

A Borbély-kastély fölött ott lebeg a kuruc kor szelleme, bár évtizedekkel a szatmári béke után emelték. Környéke eredetileg Rákóczi-birtok volt, ami a szabadságharc után is a család kezén maradt.

Bár a fejedelem az egyébként méltányos szatmári béke elutasításával mindenét elvesztette, húga, Rákóczi Julianna számos családi birtokot megtarthatott. Ebben talán része lehetett gróf Aspremont Ferdinánd császári tábornokkal még a szabadságharc előtt kötött házasságának is.

1721-ben tőle került a fél falu bérleményként az egykori kuruc ezereskapitány, Borbély Balázs fiához, Mihályhoz. Mihály 1728-ban a falu másik felét is megvásárolta, amit 1754-ben a nádor adománylevéllel hagyott jóvá.

Mária Terézia alatt már a kardforgatás mellett jól gazdálkodó Borbély család javai közé tartozott Abád, Bura, Tomaj, Bánhalma, Szakállaspuszta, Akolhátpuszta, Tiszaderzs, Ecseg, Kérsziget és Cserőköz is. A kastélylexikont jegyző Virág Zsolt közlése szerint Mihály után már szinte népmesei vagyon, több mint százezer arany és másfél véka ezüst maradt.

Saját vagyonának gyarapítása mellett a családi kuruc hagyomány szellemében gondolt a közjóra is. 1757-ben tornyot épített a protestáns imaházhoz, majd öt év múlva szintén ő emeltette a mai kőtornyot is.

Ez akkoriban nem volt egyszerű mulatság, mivel a türelmi rendeletig az udvar árgus szemmel figyelt minden egyes protestáns szolgálatba állított téglát. Unokája, Sándor fektette a vagyon egy részét a ma is álló kastély építésébe. Az 1789-ben befejezett rezidencia a korra jellemző klasszicizáló késő-barokk, az akkori parókák formájáról copfnak nevezett stílusban épült.

A Borbély-kastély szabadon álló, földszintes épület, csak középső, kiemelkedő keresztszárnya egyemeletes. Mentes a hivalkodó pompától, csupán néhány építészeti elem teszi változatossá falsíkjait. Vízszintes, illetve íves zárású ablakainak keretei, stilizált zárókövei, a földszint faragott, vagyis kváderköveket mintázó falazása és középső részének a szárnyak felé átmenetet képező letört sarkai teszik mozgalmassá homlokzatát.

A kiugró részen nyílik az épület kétszárnyú kapuja, mögötte a kőbábos mellvédű lépcsőházzal. Bent teknőboltozatos helyiségek sorakoznak, reprezentatív terei, a hall és a folytatásában levő ovális nagyterem a középső rész földszintjét foglalják el, az emeleten pedig ovális díszterem látható.

Belső nyílászárói részben a tizenkilencedik századból maradtak az utókorra. A felújítás során a lépcsőházban és a díszteremben rábukkantak a falak eredeti díszítőfestésére is. A ház belső tere 2600 négyzetméterre tehető, körülbelül harminc szoba, húszméteres úszómedence, szauna, wellness- és fitneszterem, minigolfpálya tartozik hozzá. A kastély bal oldali szárnya alatt dongaboltozatos pince van.

A kastélyt két, szintén felújított gazdasági épület is övezi, közülük az egykori istállókban a felújításkor vendégszobákat alakítottak ki. A szemközti mellékszárnyat a háborúban bombatalálat érte, teljesen újjá kellett építeni. Mai rendezett kertje csak hangulatában emlékeztet az eredetire.

Eltűnt a falakat befutó vadszőlő, a főhomlokzat előtt virágzó agávé. Csak három kocsányos tölgy, köztük egy kétszáz esztendős élte túl az eltelt évtizedeket. Teljesen új eleme a látványnak a főhomlokzat előtti úszómedence, amely kilencven fokkal elforgatva, hűen követi a főépület alaprajzát.

Az egykori kurucok ivadékai már Mária Terézia alatt is Bécsre vetették szemüket, ha divatosak akartak lenni, vagy a kultúrát szolgálták. Ennek a mintának, ahogy akkoriban mondták, „fentebb stílnek” a jegyében élénk társadalmi élet folyt a kastélyban.

Termei egykor gróf Széchenyi István és Deák Ferenc lépteit visszhangozták, Vörösmarty Mihály, Kölcsey Ferenc, Arany János és Csokonai Vitéz Mihály szavai csengtek szalonjaiban. Csokonai egy, a család által kinyomtatott költeményt is írt az egyik Borbély-leszármazott házasságkötésére, s a hagyomány szerint a menyasszony esküvői ajándékából fedezte a költő leégett debreceni házának újjáépítését.

A szabadságharcban is szerepet vállaló família utolsó kiemelkedő tagjának élete már átnyúlt az elmúlt századra. Roffi Borbély György először főszolgabíróként, később a törökszentmiklósi választókerület országgyűlési követeként vett részt a közéletben és a közigazgatásban.

Volt felsőházi tag, és 1932–39 között ő lett Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánja. Az 1875-ben született és 1941-ben, hatvanöt évesen elhunyt Borbély György Ferenc Józseftől megkapta a császári és királyi kamarási címet is.

Az első világháborúban Törökszentmiklóson százágyas hadigondozó kórházat hozott létre, a Tanácsköztársaság alatt börtönbe került, majd megjárta a román hadifogságot. Főispánként megszervezte az anya- és csecsemővédelmet, a vízi közlekedés fellendítése érdekében bekötőutakat építtetett, valamint az alföldi telivértenyésztés ügyében is jelentős lépéseket tett.

Halála után márványszobrot állítottak neki a faluban, melynek a háború után nyoma veszett. Jelenleg egy emléktábla őrzi nevét Roffon.

Egykori kastélyát a legutóbbi háború után államosították. A téesz egy ideig kesztyűt és raklapot gyártott benne, majd a rendszerváltás után a helyi agrárszövetkezettől, amely a téesz felszámolásakor vagyonmegosztás címén jutott hozzá, magántulajdonba került.

Felújítását követően kastélyszállóként üzemelt, majd a Magyar Nemzeti Bank vette meg. Azóta nem látogatható.

A roffi Borbély család útja Erdélytől vármegyénkig

Borbély Balázs apját, Györgyöt említik először vármegyénkben, amikor feltehetően Erdélyből Abádra költözött. Fia, az egykori végvári katona volt a család első nevezetes tagja, aki először Thököly, majd Rákóczi zászlaja alatt szolgálta a kuruc ügyet.

1703. szeptember közepén a Szolnokot ostrom alá fogó kurucok egyik parancsnoka, a vár és a város elfoglalója volt. A fejedelemtől 1704-ben szolgálataiért kapta Bura falut. Ezredesként fejezte be a szabadságharcot, s állítólag címeres nemeslevelet is kapott III. Károly királytól.

Írásban a „roffi” nemesi előnevet 1738-tól használták. Az ármális körül annyi a bonyodalom, hogy azt nem hirdették ki egyik vármegyében sem, s később el is veszett. Az eltűnt kutyabőr hitelessége mellett szól, hogy a szatmári békében minden kuruc adományt elismertek.

Nemesség híján pedig a Borbély család sem szerezhetett volna birtokokat. Nagy Iván, minden nemes család tudója említ egy eredetileg Timler nevű nemes Borbély családot, amely I. Lipóttól kapott nemességet Eger visszafoglalásakor, 1687-ben. De hogy azonos-e a két família egymással, az ő titka maradt.