2018.08.24. 18:45
A sportok jelentős része valójában a harcot helyettesíti
Különös sportágban ért el jó eredményt egy szolnoki hölgy. Sokakat meglephet, hogy mi is az a bothúzás, amiben remekelt. Biztos akadnak, akik valami új, feltűnési vágyból, vagy jobb elfoglaltság híján kitalált időtöltésre gondolnak a hír hallatán.
Erről azonban szó sincs. Ennek az ázsiai eredetű sportnak mindenhol megtalálható kelléke, a bot nem különbözik a nálunk is népszerű távol-keleti küzdősportok eszközeitől. Mind népi eredetű szükségfegyverekből nőtt ki.
A rendőrség által világszerte használt tonfa, vagy a nuncsaku sem más, mint mezőgazdasági szerszám. Az egyikkel a kézi malmot hajtották, a másik cséplésre szolgált. A fegyverviseléstől eltiltott földművesek kezében váltak harci eszközzé.
A bot pedig az egész világon a vándorok és a pásztorok védőfegyvere (volt). Nálunk is erre szolgált, elég megnézni hozzá az ősi kanásztánc mozdulatait. Részekre szedve pontosan kiadják őseink botvívásának elemeit. Ez is mozgásművészet!
Már csak az a kérdés, hogy mi értelme van a botot húzogatni, ahelyett, hogy jól kupán vágnának vele valakit. Annyi, hogy a sportok jelentős része valójában a harcot helyettesíti.
Segít levezetni az agresszivitást, és eldönti, hogy ki az erősebb.
Tovább már nincs is szükség arra, hogy egymás nyakát szorongassuk ennek tisztázására. Ilyenformán ezt a játékot is nyugodtan tekinthetjük olyan, energiánkat levezető hasznos sportnak, aminek művelésével színesebbé válhat elfoglaltságaink köre.
A kezdeti szép eredmény meg büszkeséggel tölthet el bennünket.
