Sok a kérdőjel: a házi ezüstcipős után az edző is távozik Szajolból

Egyedül a slusszpoén maradt el, amit az NB III-ba való feljutás jelenthetett volna, de mint ismeretes, az osztályozón alulmaradt a Sajóbábonnyal szemben – igaz, csak a kevesebb idegenben rúgott gólja miatt.

Ettől összességében még egy káprázatos idényt tudhat maga mögött, amivel kapcsolatban Kun Mihályt (vezetőedző/klubelnök) és a csapattól elköszönő Donkó Krisztiánt (játékos-edző) kérdeztük.

– Hosszú utat tettünk meg, mire elértünk idáig – vágott a dolgok közepébe Kun Mihály. – Ez a bajnoki cím egy éveken át tartó folyamat végeredményének tekinthető. Akik folyamatosan figyelemmel kísérik a szereplésünket, azok tudják, hogy szépen, fokozatosan, lépcsőről lépcsőre haladtunk.

– Az előző években voltunk negyedikek, harmadikok, másodikok, és csak ezek után lettünk bajnokok. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy más csapatokkal ellentétben a mi játékoskeretünk alig változott ezen időszakban, ráadásául a saját nevelésű fiataljaink is bebizonyították, hogy helyük van a csapatban.

– Ez a kulcsszó, a csapat. Talán nem túlzok, ha azt mondom, ilyen egység sehol másutt nem tapasztalható. Ez a szurkolóinkra is pozitívan hatott, mert az idő előrehaladtával egyre nagyobb számban jöttek ki a meccseinkre és buzdították a fiúkat, valamint idegenbe is elkísértek bennünket.

Érdekes adalék, hogy megdöntve a Tiszafüred harmincötös rekordját, immár a Szajol bír a leghosszabb veretlenségi sorozattal a megyében – 2016. november 5. és 2018. március 24. között harminchét egymást követő mérkőzésen nem kapott ki –, amelynek az Újszász vetett véget. Felvetül a kérdés, lehet-e még ennél is feljebb egy csapatnak?

– Kicsit a kupa miatt hiányérzetem van, jó lett volna feljutni a főtáblára. Az viszont csak a hab lett volna a tortán, ha megnyerjük az osztályozót – folytatta Kun Mihály. – De még véletlenül sem akarok telhetetlennek tűnni, a játékosaink mindent kiadtak magukból, nem is tudom, hogy ezt valaha képesek leszünk-e megismételni.

– Pláne most, hogy többekért bejelentkeztek, például a Szolnoki MÁV is. Az már biztos, hogy Szabó Tamásra lecsapott a Monor, Donkó Krisztián pedig elköszönt a csapattól.

– Az elkövetkező hetekben tehát azon leszünk, hogy minél több focistát maradásra bírjunk, illetve új edzőt is találnunk kell. Egy újabb építkezős fázis elé nézünk, sok mindent elölről kell kezdünk, de a futball már csak ilyen.

Nem feltétlenül csak a foci

Éppen a megyei másodosztályban szerepelt a Szajol, mikor a klubhoz szerződött. A kezdetekben még ő volt az, aki rugdosta a gólokat, majdan egyre többször a kispad környékén tűnt fel.

De nem azért, mert a teljesítménye annyira leromlott volna, egyszerűen csak új kihívást keresett magának, az edzősködést. És, lám, ehhez is van érzéke, amit jól mutat, hogy a bajnokcsapatban négy olyan játékos is megtalálható, akik nála kezdtek el ismerkedni a sportággal: Balla Zalán, Dobos Dániel, Lucza Tamás és Vincze Patrik. Nem mellesleg Haris Attilát is ő fedezte fel, akit a napokban igazolt le a Debrecen…

– Maximálisan elégedett vagyok azzal, amit elértünk – kezdte Donkó Krisztián. – A legnagyobb elégedettséggel az tölt el, hogy olyan szurkolókat tudtunk ismét magunk mellé állítani, akik korábban valami miatt eltávolodtak a csapattól.

– Amit tőlük kaptam, kaptunk szeretetet – lásd az osztályozó meccsei –, azt képtelen vagyok szavakba önteni. Nagyon sajnálnám, ha most kártyavárként összedőlne, amit eddig közösen felépítettünk, márpedig a jelek erre utalnak…

– Úgy érzem, szükségem van egy kis pihenőre, aztán majd meglátjuk. Nem akarok minden áron a futballban maradni. Többen is megkerestek, van, ahol játékosként, máshol edzőként számolnának velem. Bárhogy is döntök, nem fogom elkapkodni.