A legkegyetlenebb gyilkosság is megtörtént – a „martfűi rém” 5. része

A tényleges gyilkost, a valódi emberi bestiát, az igazi martfűi rémet végül az utolsó bűncselekménye elkövetése utáni nyolcadik héten, 1967. augusztus 11-én vették őrizetbe. Ennek előzménye, hogy 1967. június 20-án reggel a Körös folyó mentén, úgy hét kilométernyire az öcsödi közúti hídtól, egy bokron fennakadt, megcsonkított női holttestet találtak.

A rendőrök ez esetben már nem a „megszokott” öngyilkosság-elméletre gyanakodtak. Nagy erőkkel kezdtek el nyomozni.

A test boncolásakor kiderült, hogy a nőt durva bántalmazás érte: súlyos sérüléseket találtak az orránál, a szájánál és a nyakán is, míg a koponyán egy repedést fedeztek fel. A kéz- és lábkörmei alatt üvegszilánkokat találtak, s mindkét mellét egy éles eszközzel vágták le.

Arra is gyorsan fény derült, hogy az elhunyt a huszonnyolc éves Szekeres Károlyné, és halálát fojtásos fulladás okozta. Az öcsödi híd korlátján vér- és szövetmaradványokat találtak, így először feltételezték, majd kiderült, hogy a testet innen lökték a Körös folyóba.

Szégyen ide, szégyen oda, a rendőrök elkezdtek hinni dr. Szabó Zoltánnak, az ügyészségi nyomozóiroda vezetőjének két évvel korábban felállított, egy elkövetős, sorozattettes „hobbielméletében”. Szekeresnét – akkor már nem volt vitás – megölték.

Brutális halála után így még jó néhány, a korábbi években történt és azóta felderítetlen kéjgyilkosság aktáját is leporolták a rendőrségi nyomozók.

Immáron alaposan megvizsgálták az összefüggéseket a korábban a Tiszából kifogott fiatal női holttestek, a Tiszaföldváron és Tiszaföldvár-Homokon megtámadott asszonyok és az öcsödi gyilkosság között. Szekeresné a többi áldozathoz hasonlóan ugyancsak a martfűi Tisza Cipőgyárban dolgozott, és Tiszaföldváron lakott.

Koponyasérülése miatt persze az is felvetődött, hogy a többi lányt és asszonyt ugyanaz a „rém” támadhatta meg. Újra felmerült alapos gyanúban elkövetőként egy Kovács Péter nevű személy. Azért újra, mert a leporolt akták többségében is hangsúlyosan szerepelt a neve.

Méhész Évánál, a nyolc hónapig tartó vizsgálat során harmincnyolc gyanús személyt ellenőriztek. Köztük az említett Kovács Péter gépkocsivezetőt, akit többen is láttak az eltűnés napján beszélgetni a megölt kamaszlánnyal.

Az is bebizonyosodott, hogy ismerte a még korábban megölt Sipos Ilonát is, akit többször szállított motoron Tiszaföldvár és Martfű között. Mindkét ügyben kihallgatták, mindkét meghallgatási jegyzőkönyvben szerepel a neve.

S ha ötven-hatvan évvel ezelőtt működött volna már a mai felderítésekben sokat segítő térfigyelő kamera, s egyéb módon is rögzítették volna a történteket, már akkor teljesen összeállt volna a kép! A Szegedi Margit ellen elkövetett gyilkosság helyszíni szemléjén Kovács is ott állt a kíváncsiskodók közt a Martfű és Tiszaföldvár közötti Csesz-ároknak nevezett kanálisnál.

És nézte, tűrte szótlanul, ahogy az ügyben vádolt Kirják Jánosnak a vallatóinak azt kellett bemutatnia, miként végzett áldoza­tával...

Nos, Kovács ismét képbe került, mert a nyomozás közben fény derült arra, hogy Szekeresné halála előtt két nappal, június 18-án szemtanúk együtt látták Kovács Pétert, annak sógorát, illetve a későbbi áldozatot a tiszaföldvári „Marci-féle” italboltban. Kovácsot a rendőrök kihallgatták, és egy ideig tagadott.

Majd a sógor, Harangozó László bevallotta, hogy hármasban együtt szórakoztak az áldozattal. Azt is elmondta, hogy a „Marcinál” Kovácsot és a nőt azzal hagyta magukra, hogy Kovács hazafuvarozza majd a nőt.

A később megállapított bírói tényállásban ez a vallomás sem volt teljesen igaz, de ezzel együtt is, már sok bizonyíték Kovács Péter ellen szólt. Például az is, hogy egy nappal a holttest megtalálása előtt elhozta a munkahelyi teherautóját.

A Škoda márkájú teherjárművel feketefuvart végzett nagybátyja részére. És bár Kovácsné igazolt a férjének alibit, ám a nyomozók már az az asszonyban sem bíztak.

Ráadásul a teherautó átvizsgálásakor fontos bizonyítékra bukkantak: a sofőrfülkében üvegszilánkokat találtak, ugyanolyan összetételűt, mint Szekeresné kéz- és lábkörmei alatt.

Kovács Pétert 1967. ­augusztus 11-én őrizetbe vették, majd letartóztatták. Ekkor még tagadott, de két nappal később beismerte az öcsödi gyilkosságot, majd a tiszaföldvári erőszakos támadásokat, végül a Tiszából kifogott nők meggyilkolását is...

Folytatjuk!

A történet korábbi részei:

1. rész: Kíváncsi a „martfűi rém” igaz történetére? Íme az 1. rész!

2. rész: Ha ráfüggött volna a „martfűi rém” sztorijára, itt a 2. rész!

3. rész: Kétszer is halálra ítélték az ártatlan Kirjákot – a „martfűi rém”, 3. rész

4. rész: Brutális gyilkostól rettegnek a cipőgyár női dolgozói – 4. rész