A természetből is ihletet merít a szolnoki meseíró

– Régóta bennem volt a vágy, hogy mesekönyvet írjak – kezdte Hajdú Katalin, a könyv írója. – Amikor a gyerekeim kicsik voltak, napi program volt az esti meseolvasás. Ezzel azonban nem elégedtek meg, állandóan kérték, meséljek magamtól. Így kénytelen voltam történeteket kitalálni, mert azt élvezték a legjobban – nevet.

Az írónő a könyvírást nagyjából hat évvel ezelőtt kezdte el.

– Már megszületett pár mesém, mikor rájöttem, szükségem lenne egy ügyes kezű illusztrátorra – mondta. – Szerencsére ebben az időszakban találtam rá Illés Mártára, akinek nagyon tetszettek a munkái.

A rajzaiból sugárzott a gyerekek iránti szeretet, ezért az írónő felvette vele a kapcsolatot.

– Megmutatta az első három mese hanganyagát, amit a kisfiammal végighallgattunk – folytatta történetüket Illés Márta. – Ő egy igen izgő-mozgó gyerek, de végigülte a meséket. Nekem ez elég bizonyíték volt arra, hogy a többi gyereknek is tetszenek majd.

Az illusztrátor elmondta, az első kötetet két év alatt készítették el. Ekkor még két külön országban éltek, így az internet segítségével tudtak együtt dolgozni.

– Mikor kiadtuk, éreztük, nagyon jól megy a közös munka – mondta. – Úgy gondoltuk, elkészíthetnénk a folytatást, és így született meg a Boldogságcseppek című könyv.

Hajdú Katalin a meseírás rejtelmeibe is beavatott minket.

– Négyféle forrásból merítek ihletet – kezdte. – Elsősorban a családommal és a barátaimmal töltött idő az, ami inspirál. A természet is óriási ötletforrás, ahogyan az állatok is, végül, de nem utolsósorban az olvasás is nagyon sokat segít az új történetek kitalálásában.

Elmondta, először megfogalmazódik egy gondolat, hogy miről szeretne írni, és utána elkezd keresgélni a témában.

– Mindig egyfajta kutatás előzi meg a meseírást, hogy tudjam, foglalkoztak-e már az adott kérdéssel, és ha igen, milyen szemszögből – tette hozzá. – Fontosnak tartom, hogy teljesen más oldalról közelítsem meg a történetet, ezzel újat mutatva az olvasóimnak – mondta.

Hozzátette, a gyerekek visszajelzése az, hogy úgy látják, tud a nyelvükön beszélni, tud hozzájuk szólni. Ennél jobbat pedig nem kívánhat egy meseíró.

Az alkotó mindig gyerekeken teszteli a történeteket

Hajdú Katalin elmondta, minden megjelenés előtt próbára teszi a meséket több kisgyermek körében.

– Ez már egy ideje alap nálam – mondta.

– Hiszen, ha a mese bármelyik részére negatív kritika érkezne részükről, akkor azt gyökerestől kiirtanám – árulta el honlapunknak.

Hozzátette, arra volt már példa, hogy egy mesének azért készült el a folytatása, mert a gyerekek kérték, de olyan még nem, hogy meg kellett volna változtatni egy történetet. Azt, hogy hol, milyen gyerekeknek mutatja meg a még ki nem adott meséket, nem árulta el.

– Ez maradjon az én titkom – mondta mosolyogva.