A tározó legkisebb titkairól is tud a kitüntetett kiskörei szakaszmérnök

Szinte a kezdetektől végigkísérte, hogy lesz a Kiskörei-víztározó egy, a környék életét alapjaiban meghatározó vízfelület. Miként hódítja meg a turizmus az egyedülálló természeti világot, miként befolyásolja a helyiek identitástudatát. Eközben az élete végleg összekapcsolódott ezzel a páratlan képződménnyel. Fejes Lőrinc számára a Tisza-tó jelent mindent.

Május közepén, a Kötivízig Kiskörei Szakaszmérnökségének székházában adták át a vízügyi terület idei regionális díjait. Ezúttal Fejes Lőrinc kiskörei szakaszmérnök kapta az A Tisza-tavi Régióért elismerést. A szakember több mint harminc éve működik közre a Tisza-tó üzemeltetésében és fenntartásában.

– Nagy meglepetés és megtiszteltetés volt egyben, nem számítottam rá. Ilyenkor eszébe jut az embernek, hogy honnan indult. Visszagondoltam szüleimre, szülőfalumra, a felhőtlen gyerekkoromra, az iskolára és idősebb kollégáimra – tolmácsolta érzéseit Fejes Lőrinc. Közel százhúsz fő a Kiskörei Szakaszmérnökség aktuális létszáma – úgy érzi, a teljes stáb munkája benne van az elismerésben.

Harmincnégy évvel ezelőtt, 1984-ben került Kiskörére, a bajai főiskolai évek, majd katonai szolgálat után. Akkor még olyan emberekkel találkozott, akik látták a mai Tisza-tó területét a tározó létrehozását megelőző időkben.

Meséltek neki azokról a holtágakról, legelőkről, szántókról és településről, melyeket ma már víz borít. Emlékezete szerint, az a korosztály még furcsán fogadta a nagy vízfelületet.

A következő generációk viszont már ebben nőttek fel, az évtizedek során kialakult egy Tisza-tavi regionális identitástudat. Ma már alapvető és magától értetődő fiatalnak, középkorúnak, hogy a Tisza-tó létezik. Ez határozza meg a térségben élők identitását.

A Kiskörei Szakaszmérnökségnél mindenkinek megvan a saját feladata, szakterülete. Pályakezdőként az akkor már hatodik éve feltöltött Kiskörei-víztározó lett Fejes Lőrinc „reszortja”. Sok kutatni és vizsgálni való várt a fiatal szakemberre. A víztározó akkoriban közel sem volt nyitott könyv a szakemberek előtt.

– Egyrészt szerencsém volt, mert ismeretlenül bekopogva jutottam ehhez a munkához, másrészt egyből egy újszülöttel, a Tisza-tóval foglalkozhattam – emlékezett vissza.

Elkezdte bejárni, feltérképezni a víztározót. Halőrök, halászok, vízen járó emberek segítségével ismerte meg a hatalmas vízfelületet. Víztani méréseket, kutatásokat végzett, hogy választ kapjanak, hol kell csatornákat, szabályozó műtárgyakat létesíteni.

Kétezerben vette át a szakaszmérnökség irányítását. Közel két évtizede felel a Kiskörei-vízlépcső, valamint a Tisza-tóhoz tartozó vízgazdálkodási létesítmények megfelelő üzeméért.

Emellett foglalkoznia kell más szakterületek igényeivel is. Feladatuk a vízi közlekedés, a halgazdálkodás és a turizmus feltételeinek egyidejű biztosítása. Munkája ma már sokkal többrétű, mint harminc évvel ezelőtt.

A turizmus megjelenése és térhódítása jelentősen átrendezte a viszonyokat. Már nemcsak, mint vízgazdálkodási rendszerről, hanem mint természeti kincsről is beszélhetünk a Tisza-tó kapcsán.

A szolnoki vízszintet is szabályozzák

– A Tisza-tó a Tisza-völgy vízgazdálkodásának a kulcseleme – beszélt a szakmai kulisszatitkokról a szakember.

– Egyik fontos feladata Szolnok ivóvízellátásának a biztosítása. Aszályos időszakokban a Tisza vízállása Kisköre alatt megközelíti az eddig mért legkisebb vízszintet – magyarázta a szakaszmérnök

– Ilyenkor a megyeszékhely biztonságos ivóvízellátása érdekében a tó vízkészletének felhasználásával mesterséges vízszintet tartanak a folyón. Hetven kilométeres távolságból tudják szabályozni, hogy milyen legyen Szolnoknál a szőke folyó vízszintje…