Csodavíz és csodaiszap Tiszasülyön: Miért nem használjuk ki?

Erről a nem mindennapi történetről beszélgettünk Garamvölgyi-Dankó Erika és Barabás Imre geológusokkal, akiket régóta foglalkoztat Kolopfürdő históriája. Jelenleg tanulmányt is írnak erről, amihez a lakosság segítségét is kérnék 1945 előtti fotók vagy tervrajzok formájában.

– A geológiai csoda néha összekapcsolódhat az emberivel, például amikor egy alföldi gazda kutat ásat a mezőn a jószágainak – kezdi a régi történetet Barabás Imre.

– Tiszajenőn özvegy Vigh Pálné 1893-ban vette észre, hogy új kútja vizétől egészségesebbek lettek a jószágai. Ebből a kútból lett a máig termelő Mira-üzem.

– Tiszasüly határában pedig Végess Sándor birtokosnak tűnt fel a frissen ásott kútjából ivó állatai kiváló erőnléte. Ezért, és a víz kénes szaga miatt kezdett el vizsgálódni, amiből megszületett Kolopfürdő.

Ez a történet egyébként tipikus magyar história. A csodakút vizének gyorsan terjedt a híre, a környékbeliek odajártak gyógyulni, Végess Sándor pedig a nagy érdeklődésre tekintettel két további kutat is ásatott.

Közülük a Máriának nevezett kút vize hivatalosan orvosi ásványvíz lett, és palackozva is árulták.

A gazda az általa elvégeztetett tudományos vizsgálatok után felépítette takaros, húsz káddal, húszszemélyes medencével ellátott fürdőjét, amihez egy harmincszobás, százötven ágyas szálloda, vendéglő, és egy postahivatal is tartozott.

– Amikor vállalkozásába belefogott, csak arra nem számított, hogy alkotását földbe döngöli majd a történelem – fűzi hozzá az elmondottakhoz Garamvölgyi-Dankó Erika.

– Nem a haszonszerzésre törekedett, az olcsóság, kényelem és a gyógyítás jelszavában hitt. A kezdeti sikerek után mégis hamarosan szembe kellett néznie az első világégést követő erőszakkal, dúlásokkal.

– A régi iratok szerint „a kommunista csőcselék az elárvult fürdőt kirabolta, értékeit értékes felszerelését elpusztította.” A vörösök által megkímélt létesítményeket végül a románok tették végleg tönkre.

– A kolopi fürdőtelep a ‘20-as, ‘30-as évektől próbált némi állami segítséggel újra elfogadhatóan működni, de a következő világháború végleg letörölte a térképről.

– A geológusok ugyanakkor azt is elmondták, hogy a szomorú vég ellenére Kolopfürdőnek ma is van élő öröksége, bár ebből ma nem megyénk részesül elsősorban.

– A kolopi föld gyógyerejének története a vizekkel nem ért véget – mondják.

– Végess Sándor felfigyelt a kutak finom kék iszapjára is, ami szintén gyógyerejűnek bizonyult, és megkezdte máig tartó diadalútját.

– A rádiumos iszapot más fürdők is keresték, sőt állatgyógyászati és kozmetikai célra is felhasználták. Aztán ismét beleszólt Tiszasüly és ezen belül Kolopfürdő életébe a háború, s a fürdőtelep létesítményei végleg elpusztultak.

– Egyedül az iszapbányászat maradt meg belőle. A Végess család megmaradt tagjainak, mint „népnyúzó nagybirtokosoknak” minden vagyonát államosították, az iszaplelőhelyet jelenleg a Fővárosi Fürdőigazgatóság kezeli.

Arra a kérdésre, hogy a két szakember milyen elgondolásból foglalkozik ezzel a régi történettel, azt a választ kaptuk, hogy többek között egy mára kihasználatlan megyei lehetőség feltámasztásának gondolata vezette őket Kolopfürdő ügyében.

– 1998-ban az akkori tiszasülyi polgármester, Baksay Endre kezdeményezte – sajnos eredménytelenül – az egykori fürdő újjáépítését, lehetőleg egy termálkút fúrásával együtt.

A kitermelés története Matyitól, a megvakult lótól a világsikerig

A budapesti Gellért fürdő 1920-tól használja a Kolopfürdő iszapját. Emellett sokáig forgalmazták a belőle készült Gekol szappant és krémet is.

Az iszapból szállítottak Angliába a szappantrösztnek és Japánba a mikádónak, a japán császárnak, de állandó piacot jelentett számára Németország és Svédország is.

Ekkoriban egyébként már kistraktor forgatta a fúróberendezés fúrószárát, de a helyiek még emlékeztek arra, hogy 1987-ig Matyi, a megvakult ló dolgozott a torony alatt.