2018.05.08. 18:27
Vajon a fiatalon kötött házasságok kevésbé tartósak?
Régi kedves ismerősöm lánya ment férjhez a napokban. Nem lenne ebben semmi meglepő, csakhogy a „kislány” alig huszonéves, s férje is csupán egy-két évvel idősebb nála.
Ráadásul rövid időn belül ők már legalább negyedikek a sorban, hiszen az elmúlt hetekben több hasonlóan ifjú párral is találkoztam.
Legutóbb például végzős középiskolások ballagásának vált különleges pillanatává egy meglepetésszerű lánykérés.
Néhány évtizede még természetes volt, hogy ebben az életkorban alapítottak családot a fiatalok. Mostanság azonban inkább azt tapasztaljuk, hogy csak kevesen vágnak bele a nagy kalandba ilyen idősen.
Előbb tanulni akarnak, világot látni, egzisztenciát teremteni, „megvalósítani” önmagukat. Vagy egyszerűen csak maradni a puha és biztonságos szülői fészekben.
Aztán valamikor harminc-negyven éves koruk körül kezdenek párt keresni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Egyre később válnak önállóvá, egyre később vállalják a felelősséget a saját életükért, egyre később lesznek igazán felnőttek.
Bár vannak kétségeim a fiatalon kötött házasságok tartósságával kapcsolatban, azért el kell ismerni, szép számmal akadnak kivételek, melyek bizonyítják: igenis le lehet élni együtt egy hosszú, boldog életet.
Közösen is lehet világot járni, egzisztenciát teremteni, egymást támogatva felállni a kisebb-nagyobb botlások után, együtt szembeszállni a nehézségekkel. Egyszóval, tanulni a felnőttséget.
