A „bresciai hiéna”, Haynau szolnoki látogatása

A táborszernagy nem sokkal a világosi fegyverletétel után, 1849. augusztus 30-án helyezte át főhadiszállását Aradról Pestre. Korán reggel indulva Batto­nyán és Oros­házán át az esti órákban érkezett városunkba.

Itt egy szintén mérsékelten rokonszenves személyiség, Johann Kempen von Fichten­stamm altábornagy, a pest-budai katonai kerület parancsnoka, a Bach-korszak rendőrminisztere, Haynau pártfogoltja várta.

Egy gyorsan elköltött közös vacsora után a két tábornok vasúton indult Pestre, ahová este 10 órakor, zajos éljenzések közepette érkeztek. Az időpontokból annyi már elsőre kiderül, hogy az 1849-ben közlekedő vonatok nem sokkal járhattak lassabban, mint mai utódaik.

Arra vonatkozóan, hogy Haynau rövid itt tartózkodása alatt hol fordulhatott meg városunkban, csupán találgatásra hagyatkozhatunk. Ittlétének hely­színei közül egyedül a ma is álló Indóház a biztos, valószínűleg a vasúti vendéglő lehetett vacsorája színhelye is.

Az átutazó tábornok nem hagyott mély emléket városunkban, mert annak ellenére, hogy a rangjának megfelelő kísérettel utazott, helyi forrás nem nagyon emlékezik meg az eseményről. Hermann Róbert közlése szerint Haynau legalább egyszer még megtisztelhetett bennünket.

A császártól kapott jutalmon vásárolt Szat­már megyei, hétszáz holdas nagy­géci birtokát is részben a szol­noki vasúton közelítette meg. Erre az után került sor, hogy Ferenc József 1850 júliusában menesztette a kényelmetlenné vált tábornokot.

Haláláig ott élt egyetlen lánya és a háztar­tását vezető két hölgy, elesett baj­társa gyerekei társaságában. Idővel még magyarul is megtanult egy kicsit, bár katonaként főleg ízes káromkodásaink vonzották.

A szabadságharc leverése után négy évvel hunyt el, elég különös körülmények között. Az évekig mellőzött tábornok a halála előtti napokban látogatást tett az udvarban, hogy gratuláljon a császárnak egy merényletből történt szerencsés megmeneküléséhez.

Ferenc József szokásától eltérően kézfogással üdvözölte az öreg hóhért, akit annyira felkavart az eset, hogy szállására visszatérve örömében agyvérzést kapott és meghalt.

Az egyik, hozzá fűződő legenda szerint csak a boncolásakor derült ki, hogy még él, de ennek nincs alapja, vándormese csupán. Ma már a vérdíjon vett kastélya sincs meg, a második világháború után elbontották

Emlékét a környéken csak róla szóló, őt valamiféle vámpírnak te­kintő legendák őrzik. Néhány éve szerepelt a hazai tévében egy leszár­mazottja, aki szerint ősapját valójában Magyarország megmentésének szándéka ve­zet­te, de ezt a nézetét valószínűleg kevesen osztják nálunk.