Az egykori abonyi birtokon orosz katonanő lőtte le a magyar vadászgépet

A ceglédi építész a 19. század derekán számos szép épületet alkotott a településen, de ő tervezte a tápiószent­mártoni evangélikus templomot is.

Az egyik Kostyán-­kúria ­arról is nevezetes, hogy talán az egyetlen olyan itteni úrilak, melynek gazdája nem menekült el az oroszok bejövetelekor. Kostyán­ Andor, aki birtoka mellett orvosként polgári foglalkozást is űzött, a településen élt a hatvanas években bekövetkezett haláláig. Emlékét a település lakóinak hálája jeleként ma a róla elnevezett egészségközpont őrzi.

Ugyanakkor a többi helyi birtokos távozása is érthető, mivel a közelgő Vörös Hadsereg híre semmi jót nem ígért az általuk burzsujnak nevezett osztály részére. A gyakori személyes zaklatás mellett nem egyszer tudatosan pusztították földi­ ­javaikat is.

Feltüzelt bútorok, kiszúrt szemű ősportrék, lópokróccá előléptetett szőnyegek, árnyékszéknek használt zongora, lovak alá almozott több száz éves okiratok tanúskodtak az új világ érkezéséről.

Kostyán doktor talán hivatása erejében bízva maradt helyben, ami számára jó döntésnek bizonyult. Családi otthonában élhetett a hatvanas években beköszöntött halálig.

– Az épületben utána egy ideig fogorvosi rendelő is volt, ma egy részében iroda van. Ahova belépünk, ellenben már jó ideje csupán raktárként szolgál, nyitja ki Kostyán doktor egy­kori hajlékának ajtaját kalauzunk, Markó Ferenc helytörténész.

Bent valóban jókora zsúfoltság fogad bennünket, de amikor átlábalunk a használaton kívüli bútorok halmazán és a fotóssal hármasban felmászunk a padlásra, meglepő látvány fogad bennünket. Látható, hogy aki százötven esztendeje­ egyberótta­ ezeket a gerendákat, művésze volt szakmájának.

Más látnivaló nem is akad idefenn, de lent Markó Ferenc még egy érdekességgel szolgál számunkra. Elővarázsolja valahonnan a Vigyázó-kastélyt, igaz, szerényebb méretben.

– Itt találtuk néhány másik abonyi kúria modelljével együtt. Hogy mikor és kinek készülhetett, nem tudjuk – teszi le az eredeti kastélyhoz hasonlóan kissé viharvert modellt.

– Ezzel elbúcsúzunk a köztiszteletben álló Kostyán doktor nemzedékek sorát szolgáló otthonától, hogy a következő kúria felé vegyük utunkat. Útközben Markó Ferenc még azt a szomorú históriát is megosztja velünk, hogy a doktor halálával a család egyik ágának magva is szakadt.

– A lánya valami tüdőbetegségben halt meg 19-20 éves korában. Csupán a másik kúriában élő, a háború végén Amerikába menekült testvérének maradt utóda.

– Kostyán István fia tízegynéhány éve hazalátogatott Abonyba, megnézte az egykori kúriájukban működő iskolát meg a birtokot, felvette a kapcsolatot a múzeumban Györe Pál bácsival, majd visszament Amerikába – eleveníti­ fel kísérőnk az utolsó Kostyán abonyi látogatását.

Utána megoszt velünk még egy, a másik Kostyán-birtokhoz fűződő, otthon hallott históriát, mert édesanyja tanúja volt a több mint hetven éve történteknek.

– 1944. november 4-én egy Messerschmitt Bf 109-es gépekből álló magyar repülőkötelék Szolnok térségében volt felderítésen. Két pilóta nevét tudom, egyikük a néhány percen belül hősi halát halt Bejczy­ ­József magyar királyi repülő­ százados, társa pedig Tobak Tibor főhadnagy volt.

– A paládicspusztai részen észrevették, hogy a fentről látható szénakazlakba lánctalpnyomok vezetnek be, vagyis azok valójában álcázott szovjet páncélozott járművek. Újra rárepültek, s az oroszok támadástól tartva tüzet nyitottak rájuk, Bejczy ­József gépét lelőtték. Állítólag egy orosz katonanő találta el.

– A gép a Kostyán-birtok felett átrepülve a tanyától kétszázötven méterre csapódott a földbe. Husek Tóth József, Markó Ferenc dédapja volt, aki eltemette a gépe mellett, megégett bőrruhában heverő ­Bejczyt.

– Amikor az ötvenes évek elején a téesz miatt megszüntették a tanyákat, s be kellett költöznie Abonyba, elmondta, hogy hol nyugszik az elesett pilóta. Azt kapta erre, hogy hallgasson róla, ha nem akarja, hogy őt is melléfektessék.

– Végül Magó Károlyék, a szolnoki roncskutatók tárták fel a sírját 2005-ben, amiben én is részt vettem, s azóta vagyok a Magyar Roncskutató Egyesület tagja – mondja Markó Ferenc. Akkor még volt néhány szemtanú, aki látta a gép lezuhanását.

– Egyik az édesanyám volt, a másik kettő Tóth József és Mádi István, akik gyerekként kint laktak a Kostyál birtokon – zárta­ a régi történetet kísérőnk, akitől búcsúzás közben megtudtuk, hogy a kúriákban, kastélyokban bővelkedő Abony jeles épületeinek a háború után általában hasonló volt a sorsa.

– Szolgálati, illetve önkormányzati lakás lett belőlük, de ha mezőgazdasági területen álltak, akkor általában magtárnak vagy hasonló célra­ hasznosították őket. Berendezésüket elsodorta a történelem, ma többnyire elég meg­viselt állapotban várják az idők jobbra fordulását.

Egy 17. századi nemesi família

A kostyánfalvi Kostyán-család a 17. századtól virágzó Turócz vármegyei, nemesi família. Első ismert őse András 1610 táján született. Fiai közül Imre származott Pest megyébe, s ő alapította meg a család itteni ágát.

Egyik abonyi kúriájukat Kostyán János emeltette 1841–42-ben. A szabadon álló földszintes téglalap alaprajzú klasszicista épület utcai homlokzatán hat ablak­ húzódik, felül félköríves kere­tűek, udvari homlokzatán öt dór oszlop tartotta tornác található.

Sokáig utolsó tulajdonosa orvosi rendelője volt, utána lakóház lett, jelenleg iroda és raktár­ van benne. A másik abonyi Kostyán-­kúria szintén a ­kései reformkorból származik. 1840-ben épült késő klasszicista stílusban.

­Szabadon álló földszintes épület. Udvari homlokzatán négy szögletes pillér által tartott oromzatos portikusz, vagyis nyitott oszlopcsarnok található. Szélein egytengelyes, egyablakos rizalitok, kiugró részek adják homlokzata harmóniáját.

A rizalitok és a portikusz között oszlopos tornác húzódik­. A háború után iskola és tanítói lakás került bele. Jelenleg iskola, legutóbb 1991 körül újították fel.