2018.04.18. 18:40
Ismét találkoztak a Rákóczifalváról elszármazottak
Mint ahogy Ady Endre írja „A föl-földobott kő” című versében, újra meg újra hazatér gyökereihez.
Az ország különböző szegleteiből jöttek az elszármazottak, hogy találkozzanak egymással
Forrás: Beküldött fotó
Hipp-hopp, ismét eltelt egy esztendő a tavalyi tél végi összejövetel óta, és a Rákóczifalvaiak és Elszármazottak Baráti Köre tagjai is újra hazatértek szűkebb pátriájukba.
Az ország különböző szegleteiből jöttek, hogy találkozzanak egymással és szülőhelyükkel. Ennek veretes színhelye a Varsány Közösségi Ház volt. Emellett természetesen a szervezők is nagy szeretettel és izgalommal várták a hazatérőket, akik most is szép számmal tudtak eljönni.
Örömmel láttunk vendégeink soraiban új arcokat is, leendő új tagokat, a régről ismert kedves csapattagok közt.
A rendezvényen megjelenteket dr. Túróczi Imre társelnök köszöntötte, majd Máté Pál, a Baráti Kör elnökének évértékelő beszámolója hangzott el.
Ezután Császiné Csáti Réka, a közösségi ház igazgatónője kapott szót, aki kiegészítette Máté Pál beszámolóját, miszerint – talán szerénységből – nem tett említést valamiről. Ugyanis Máté Pál a városnapon a Rákóczifalvai Értéktár Bizottság által alapított kitüntetésben részesült, méghozzá elsőként.
Ezt az elismerést azon személy kaphatja, aki munkájával nagyon sokat tesz a közösségért, a településért. Talán mondani sem kell: Máté Pál ilyen ember.
Kósa Lajos polgármester településünk életéről, a fejlesztésekről, valamint a megvalósult és a jövőbeli tervekről adott részletes tájékoztatást, hogy minél többet tudjanak szülőhelyükről az elszármazottak.
A hivatalos napirendi pontok után az ebéd következett, kellemes zeneszó mellett. Ezután, hogy egy kis „egészségügyi” mozgás is legyen – bár voltak, akik e mozgást tánccal váltották ki –, a tagság zöme elsétált a Régi Idők Háza nevet viselő tájházba. Itt a nemrég megnyílt állandó kiállítást tekintették meg.
Már maga a renovált ház is nagyon szép, de a benne lévő régi használati és dísztárgyak gyűjteménye pazar. Sok idősebb tagtársunk ráismert gyerekkora tárgyaira: szenes vasalók, réz kávédarálók, rózsás csuprok, bögrék, faragott míves bútorok.
Mindezt Dudás Attila és felesége, Angéla álmodta meg, és hozta létre. Elszármazott tagjaink nagyon örültek, hogy ismét gyarapodott a látnivalók, értékes helyek száma szülőhelyükön.
Visszatérve a „bázisra”, folytatták a jó hangulatú beszélgetést, nosztalgiázást: „Emlékszel még?”, „Hogy is volt?” Előkerültek a fényképek gyerekekről, unokákról, sőt dédunokákról.
Mindenki örült ennek az együtt töltött néhány órának, és hazatérve őrzik szívükben a kellemes élményeket, de csak nyárig. Akkor ugyanis újfent megismétlődhet eme baráti találkozás.