Fontos a játszótereink állapota

Tavaszodik. Végre friss levegőn gyakorolhatják az életre valóságot az apróságok, s nem szűkebbre szabott falak között, jobb esetben játszóházakban.

Gondolom, a szülők is megunták már a zh (értsd zárthelyi) időszakot, bár számukra rossz hír, hogy a végeláthatatlan szabadtéri ugrabugra is gyorsan dögunalmas lesz számukra.

Nos, ha már kisütött a napocska, a legkisebbekkel irány a játszótér! Gondos szülő és nagyszülő mit csinál a tavasz első külvilági játékpartija előtt? Hát alaposan körbenéz. Látszik-e homokozóból kikandikáló kutya- és macskapiszok, meglazultak-e a csavarok a lipityókán, nem korhadt-e a mászóka fagerendája?

Ha szakértői meós szemmel mindent rendben talál, óvatosan elengedi kicsinye kezét, hadd vegye birtokba a teret, s eszközeit. Aztán, kissé megnyugodva a látottaktól, még mindig „saját” kisbuksiját figyelve, lecsüccsen a játszótéri padra, melynek ülőkéje és támlája is friss madárguanóktól lucsog.

De ennek következményeivel csak hazaérte után szembesül. Ez a helyzet lesz holnap, holnapután és azután is, egészen az újabb hosszú, monoton hazai zártkörű partisorozatig.

Kültéri játszóterek gondozására és biztonságára mindenhol a helyi önkormányzat figyel. Szolnokon a napokban kezdték meg a homokozók cseréjét, illetve a játszóeszközök felülvizsgálatát.

Az az eddigi tapasztalat, hogy az erre kijelölt foglalkoztatottak nem kötelező feladatként, hanem szülői és nagyszülői felelősséggel végzik a munkájukat.