Kollégánk új könyvének elolvasása után a lámpát sem meri majd lekapcsolni

A halottlátó szigete is a krimi és a kalandregény műfajából merít, mint az előző két történet, bár ezúttal a borzongató bűnügyi elemek talán túlsúlyban vannak. Az A. G. Miller néven publikált könyvekig azonban korántsem egyenes út vezetett.

– Minden egy júniusi reggelen kezdődött, sok évvel ezelőtt – idézi fel a történteket az Új Néplap szerkesztője arra a kérdésünkre, mikor dőlt el, hogy az írás fontos része lesz az életének.

– A középiskolai éveim végén, aznap cukrászati ismereteimből kellett számot adnom. Harminc tétel volt, s köztük csak egy olyan, amit szerettem volna nagy ívben elkerülni. Nem lehet akkora pechem, hogy azt húzzam, nyugtattam magam. Naná, hogy azt fogtam ki.

– A díszmunkával és a Stefánia tortával úgy gondoltam, megbirkózom. A fonott kalács viszont sosem ment, a mai napig is rejtély számomra, hogyan is kell jól megcsinálni.

– Mindegy, belefogtam, s végül egy alkalmas pillanatban az oktatóm besegített a fonásba. A bizottság elnöke aztán a végén szépen kielemzett mindent. A másik két elemet megdicsérte, aztán megállt ez előtt. A többi jó... Na de ez a kalács!

– Látszik, hogy még kezdetleges a fonása, hümmögte. Az oktatómmal csak összenéztünk. No, akkor nagyon gyorsan eldőlt, hogy nem a sütikészítés felé veszi az irányt az életem.

Jött az újságírás és a szerkesztői munka, melyek mellé betársult a könyvírás is.

– Régóta érdekel a repülés. A regényeim főszereplője is légi balesetek kivizsgálásával foglalkozik, de a történetekben mindig valami bűnügybe csöppen – említi Attila.

Hozzáteszi: nagy hatással volt rá, amikor egy repülőgépen ülve, kisebb viharba került egy utazás alkalmával. Az utasszállító felszállás közben hirtelen szinte szabadesésben, függőlegesen zuhanni kezdett egy légköri jelenség miatt. Rövid ideig tartott, de kellően ijesztő volt. Ez az eset máig élesen él emlékezetében.

Vajon hatott A halottlátó szigetének történetére is? – kérdeztük a szerzőt.

– Ebben a sztoriban is jutott hely a repülésnek, de most az egyéb izgalmakra lett inkább kihegyezve – kapjuk a választ

– Több hónapig készült, folyamatosan változott, alakult. S hogy milyen lett a végeredmény? Remélem, jó.

– Volt olyan ismerősöm, aki éjszakába nyúlóan olvasta, s végül nem merte lekapcsolni utána az éjjeliszekrényen a lámpát. Hogy mennyire izgalmas, majd eldöntik az olvasók.

Arra is kíváncsiak voltunk, vajon tervben van-e már egy új történet.

– Igen. Úgy gondolom, hogy a jövő hónapban elkezdem. Na, jó, legkésőbb júniusban...